Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Székelyföldi képeslapok - Bónis Johanna: Marosvásárhely kézműves társadalma a XV–XVI. sz.-ban
Kézműves mesterről a város első írásos említésével egy időből, 1323-ból találunk adatot Marosvásárhelyen. A forrás, amely a település önkormányzatáról, egy villicusnak nevezett községi elöljáróról értesít, említést tesz egy íjkészitő mesterről is.15 A Székelyföldön a mesteremberek tevékenységéből a szék hasznot húzott, miként a vásártartásból is. 1487. február 4-én a székely székek kapitányaival és főbbjeivel Marosvásárhelyt tartott törvénykezés alkalmával a marosvásárhelyi polgároknak, a marosszéki kapitányok, bírák és elöljárók ellen előterjesztett panaszaikra és sérelmeikre, Báthori István erdélyi vajda és székely ispán szabályozza és visszaállítja a polgárok régi jogait és kiváltságait. Ebben az oklevélben van szó először szervezett céhről, illetve a vargák céhmesteréről.'6 A vásárhelyi vargák arról panaszkodnak, hogy mindegyik mester öthetente egy pár lábbelit köteles adni Maros szék főtisztjeinek, akik ezenkívül évente még három márkát, három sarut, jó halakat, kenyeret és bort is követeltek. Kérésükre ez utóbbi követeléseket Báthory István eltörölte, de meghagyta az öthetenkénti lábbeli-ajándékozást. A székek elöljáróinak ilyen jellegű túlkapásai a székelyföldi mezővárosokban napirenden voltak. Szapolyai János, erdélyi vajda és székely ispán Székelyvásárhely főbírája, Johannes Faber (Kovács) közbenjárására, 1519. szept. 27-én megparancsolja a hét székely szék, különösen Maros szék bíráinak, főembereinek és előkelőinek, hogy székelyvásárhelyi mesterembereket ingyen munkára szorítani, s ha azt a kitűzött napra el nem végzik, bírságolni és károsítani, s a város lakosaitól bort, zabot s egyebet erőszakkal, fizetés nélkül elvenni ne merészeljenek. Az okirat név szerint sorolja fel a következő mestereket: szabók (Sartores), szűcsök (Pellifices), szíjgyártók (Corrigiatores), nyergesek (Sellipares), kovácsok (Fabros), borbélyok (Barberios seu Barbiton- sores), vargák (Sutores).17 Évekkel korábban, talán a 15. század végén kezdődhetett a vásárhelyi szabók pere Bárdossy Gergely vásárhelyi polgár ellen, aki „a szabómesterséget maga nem értette, mégis dolgoztatott”. A vásárhelyi szabók megkeresésére első fokon az udvarhelyi székgyűlésen hoznak ítéletet, amelyet 1514. május 18-án Vásárhelyen hirdettek ki. Az ítélet kimondja, hogy: „valamiként a varga nem ért a kovács vagy szabómesterséghez, sem ezek amahoz, tehát nem is míveltethetik, azonképen Bárdossy is, a ki a szabósághoz nem ért, nem míveltetheti azt.”18 Miután Bárdossy Gergely feltehetőleg nem vetette magát alá az ítéletének, 1519. május 13- án egy újabb ítélet születik az ügyben, ezúttal Szapolyai János, erdélyi vajdáé. Az ítélet, társaságoknak (societatis) nevezve azokat, a következő kézműves testületeket sorolja fel: Societatis magistrorum carnificium (a mészárosoké), sutorum (a vargáké), pellificum (a szűcsöké), fabrorum (a kovácsoké), lanificum (a gyapjúszövőké) textorum (a takácsoké), sellipanantium (a nyergeseké), corrigiatorum (a szíjgyártóké) et agricolarum (a földműveseké/szántóvetőké).19 Az ítéletlevél alapján, mely Mesterek, mesterségek, céhek a késő középkori Marosvásárhelyen 15 BENKŐ Elek - DEMETER István - SZÉKELY Attila 1997. 11. 16 SzOkl. V. 25-2S. 17 SzOkl. III. 205-207. 18 SzOkl. V. 49-51. 19 BÓNIS Johanna 1997. 58., 73. 479
