Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Kocsis Aranka: A füssi egyházi nemesi szék önkormányzata a szék fennállásának utolsó fél évszázadában
jegyzőkönyvet tartalmaz — egy 1784. évi bejegyzés után mintegy 25 évnyi hiátus következik, majd 1811-től folyatódnak a jegyzőkönyvek 1847-ig. A 19. századi jegyzőkönyvek sora — nem véletlenül — egy tisztújító közgyűlés anyagával kezdődik. Az előző tisztikarból ugyanis — amint a jegyzőkönyvben utalnak rá — ekkor már senki sem volt az élők sorában. Hogy az érdemi munka mégis megkezdődhessen, a főapát, Novák Krisostomus rendkívüli megoldáshoz folyamodott, és a választásokra sem várva a három legfontosabb tisztség betöltésére már az előző évben, 1810-ben „rendelt” személyeket.13 A széki önkormányzat működése ezután 1847-ig lényegében folyamatos, különösen élénk az 1830-as években, Kováts Tamás főapát működésének idején volt. 1831-től Kováts Tamás főapát főispáni székének ünnepélyes elfoglalásától kezdve évente két, sőt három gyűlést is tartottak, míg addig, az 1810-es és főleg az 1820-as években néha éveken át szünetelt a közügyek ilyen módon való intézése.14 Majd újfajta nehézségekkel került szembe az igazgatás az 1840-es években, amikor a Kováts Tamás halála15 után kinevezett új főapát, Rimely Mihály végképp nem talált időt füssi nemeseire. Rimely Mihály a főispáni szék elfoglalását is végül addig halogatta, míg az 1848-ban tárgytalanná nem lett. A szék szerveinek tevékenysége, az ügyintézések során keletkezett iratokat a gyakorlat szerint maga az ügyben eljáró tisztségviselő őrizte a saját házánál. Legtöbbször csak lemondása vagy halála után kérték be, hogy bemásolják a proto- kollumba, illetve hogy átadják az utódának, ami azonban nem mindig sikerült. 1811- ben a közgyűlés valószínűleg hosszú szünet után kívánta a különféle személyeknél kint levő iratokat begyűjteni, amikor úgy határozott, hogy „ha egyszer mind öszve szedettethetneK', a jegyző regisztrálja és szedje rendbe azokat (1811. 03. 23: 36). 1817-ben pedig arról rendelkeztek, hogy mivel addig „a Szék Leveleinek [...] bizonyos hele nem lévén, s-a miatt többnyire mind el-maradoztak!\ az alispán csináltasson egy ládát, amelybe a leveleket majd elzárhatják. A ládában levő iratok őrzését a láda kulcsával együtt a nótáriusra bízták. A láda helyéül a templom sekrestyéjét jelölték ki (1817. 08. 08: 44). A széknek pecsétje is volt, amelyet az alispán őrzött. Bandériumát alkalmanként még a 19. században is kiállították.16 A szék a vármegyéhez hasonló szervezetként látta el az igazgatás és a bíráskodás feladatait, az egyes tisztségviselők hatásköre is megyei társaikéhoz hasonlítható.17 Igazgatásának legfőbb szerve a 19. században a közgyűlés volt. Ezen hozták meg a választott és kinevezett tisztviselők a főbb rendelkezéseket és végzéseket igazgatási és igazságszolgáltatási ügyekben. Amint az újraindulás utáni első, 1811. évi közgyűlésen megfogalmazták: „ennek-utánna valami nevezetessebb 13 1810-ben alispánt, szolgabírót és esküdtet nevezett ki a főapát, akik beiktatása azonban csak egy év múlva, a többi tisztviselőt is megválasztó tisztújító közgyűlésen történt meg (1811. 03. 23: 33). 14 Az 1811 márciusában, majd az 1812 szeptemberében tartott gyűlés után a következő 1817-ben volt. 1817-től 1821-ig évente egy vagy két gyűlést tartottak, 1824-ben egyet, majd 1831-ig egyet sem. 15 Kováts Tamás főapát 1841. márc. 5-én hunyt el. Utódát, Rimely Mihályt 1842 nyarán nevezték ki és 1843 tavaszán iktatták be a főapáti székbe. 16 Például 1831-ben az új főapát, Kováts Tamás székfoglalása alkalmával, amikor a Füssre látogató egyházfő fogadására a szék, vagyis a falu határának a szélére kivonuló fogadóbizottság fényét a „Praedialis Szék Lovas Banderiumja” is emelte (1831.04.27:69). 17 CSIZMADIA Andor - KOVÁCS Kálmán - ASZTALOS László 1975. 99-100., 240-243., 257-258. 382
