Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Kardalus János: Bögöz falu, mint jogi közösség
KARDALUS János Bögöz falu, mint jogi közösség A székelyföldi falvak évszázadokon át tartó hosszas folyamat eredményeként alakultak ki. A falvakká szerveződés folyamatáról már a XIII. századból vannak adataink. A székelyföldi falvakat a családközpontú szerveződések hozták létre. Egyed Ákos történész szerint a falvak „vérségi-rokonsági, szomszédsági, társadalmi-hierarchikus, funkcionális-együttmüködési, önigazgatási-szokásjogi kapcsolatrendszert” jelentenek.1 Ez nem egyszerűen a területi együttélés formája — mondta Szabó István, hanem „települési forma, gazdasági szervezet, társadalmi képlet és jogi közösség”* 2 volt a feudalizmusban. A faluközösségek szerveződése általános elvek és a sajátos vonások érvényesülésével történt. A sajátos vonásokat a falvak elsősorban földrajzi-természetrajzi viszonyoknak következtében vették fel. Ezért a különböző székelyföldi tájegységek nemcsak az építkezésben, a gazdálkodási módban, hanem még az életvitel számos elemében ma is őrzik sajátosságaikat. Bögöz falut sajátossá elsősorban földrajzi helyzete tette. A falu a Nagy- Küküllőnek, a Bonta-szoros és a Décsfalvi szoros völgymedencéjének a keleti felén helyezkedik el. Ez a dombvidék kelet felé zárja az Erdélyi-medence peremét, mert ettől kezdődik a Havasalja vidéke. Ennek megfelelően szerveződött a falu, sajátosan beltelkeivel, szabályos utcáival és nem utolsó sorban a gazdasági tevékenységével. Bögöz előbb az Omlás nevű dűlő alatt húzódhatott meg. A falunak a völgy keleti felé való rendeződését a legjobban a XII. század első felében épült templom igazolja. Minden bizonnyal akkor, ott alakulhatott meg a falu központi része is. Arról is tudunk, hogy később a nyugati irányba terjeszkedő települést az árvizek kellemetlenül érintették, és ezért újból a kezdeti keleti irányba terjeszkedett. Minden természeti csapás ellenére a falu a Nagy-Küküllő két partján épült ki. A település idővel több falurészre tagolódott, amint történt a többi székely faluban is. Az így kialakult falurészeket szegnek nevezték. A Nagy-Küküllő bal oldalán kialakult részt alszegnek és a keleti felé levő részt felszegnek nevezték. Később a folyó jobb oldalán jelentek meg a Vizelbő és a Szil kő nevezetű falurészek. Az utcák elhelyezkedésüknek vagy sajátosságaiknak megfelelően később olyan neveket kaptak, mint Lugos, Nagyút, Cigányutca, Szibéria (romatelep), Patak stb. A kimondottan bel telkes falu könnyebben megtartotta lakóit, jobban szerveződhettek a létet jelentő termelési, földművelési, állattartási feltételek. A falu lakóinak száma, annak változásai is arra mutatnak, hogy Bögözben a falutagok állandóan gyarapodtak, de az ezer lakó körül rendszerint megállt a szaporulat. Érdemes megvizsgálni, hogyan alakult a falu lakóinak száma. ' EGYED Ákos 1981. 10. 2 SZABÓ István 1969. 10. 343
