Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Dankó Imre: Iskolatörténeti adalékok Szabadszállás XVI–XVII. századi népesedési viszonyaihoz

Fényes Elek 1851-ben a Szabadszállási családot (bizonytalan névforma használattal: a nádudvariakat, debrecenieket inkább Szabadszállási alak, a szatmáriakat viszont az ott gyakoribb Szabadszállássy forma jellemzi) a Nádudvaron birtokos (kis- vagy középnemes) családok között említette.29 Itt, a Szabadszállásiak nádudvari szereplésénél kell kitérnünk arra az érdekes adatra, amelyben Kováts Zoltán, kiváló demográfusunk kutatásai szerint az 1728. évi országos összeírásban egy bizonyos Szabad- szállási nevű debreceni lakos, illetve család szerepel. Kováts megállapításai szerint az 1693-1849 terjedő időszakban Debrecenben feltűnően sok volt a Nádudvarról való beházasodás (Szabolcs megyéből 16 házassággal Nagykálló előzi meg Nádudvart, ahonnan 14 házasságot tartanak számon). Tehát kézenfekvő volna azt mondani, hogy az 1728-ban debreceni lakos Szabadszállási család Nádudvarról került, mégpedig beházasodás révén Debrecenbe. Azonban, nem kis meglepetésünkre, Kováts Zoltán azt írja, hogy a Kiskunságból 3 beházasodás volt; Félegyházáról 2, Szabad- szállásról pedig 1 fő.30 Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a Kováts Zoltánnál kétszer szerepelt Szabadszállási család egy és ugyanazon család.

A családtörténeti kutatások a Szabadszállási-, Szabadszállássy családra nézve igen szűk körre korlátozódnak és amennyiben mondanak is valamit, azok sem a Nádudvaron, sem pedig a Debrecenben lakott Szabadszállási, illetve Szabadszállássy családra vonatkoznak. Hanem a Nagy- és Felsőbányái előnévvel bíró, Doboka, Szilágy és Szatmár megyékben lakott, ott birtokos Szabadszállássy családra. Nagy Iván kutatásai alapján tudjuk, hogy a Szabadszállássyak „beházasodás” révén tűntek föl a XVI. század folyamán a Doboka megyei Csomafáján és lettek birtokosok a XVIII. században a Szatmár megyei Ilken.31 A család „fíága” pedig a Szilágyságban lett birtokos.32

A debreceni és a szorosan hozzákapcsolódó iskolatörténeti adatok elemzése ösztönzött arra, hogy Északkelet-Magyarország XVI-XVII. században anyaiskola szerepét vivő négy kollégiumában is utánanézzek a Szabadszállási-Szabadszállássy nevű tanulóknak (a Szatmári, a Sárospataki-, a Nagybányai- és a Máramarosszigeti főiskolákban). Ezekben az iskolákban is csak a XVI-XVII. századi adatokat vizsgáltam, jobban mondva csak a XVII. századiakat, mert a XVI. századból a nevezett iskolák tanulói között nem találtam egyetlen Szabadszállási nevűt sem. Időrendben legkorábban a szatmári kollégiumból vannak adataink:

1. Stephanus Szabadszállási, 1614.33 34

2. Petrus Szabadszállási 1664M

3. Georgius Szabadszállási 1687.35

Minthogy a szatmári bejegyzésekhez semmiféle megjegyzést se tettek, a három XVII. századi Szabadszállási nevű szatmári diák származási helyéről, tanulmányaik alatti vagy befejezése utáni életükről semmiféle felvilágosítással sem szolgálnak,

29 FÉNYES Elek 1851. 126.

30 KOVÁTS Zoltán 1981. 25-26., 29., 63.

31 SZ1RMAY Antal 1809. 93.

32 NAGY Iván 1863. 419^120.

33 BURA László 1994. 179. — Ez a név a diáknévsorban, 1614-ben kétszer is előfordul. Valószínű, hogy egy és ugyanazon diákról van szó.

34 Ekkor subscribált. BURA László 1994. 179.

35 Ekkor subscribált. BURA László 1994. 179.

235