Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
KÜRTI László A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus A jelen tanulmány a Felső-Kiskunság területi sajátosságaival foglalkozik, mivel a Duna-Tisza közének történeti-néprajzi, és területi-földrajzi egységekre való felosztása igen nagy nehézséget támaszt a kutatók elé. Ennek alapja az a látszólagos feszültség, amit a „hagyományos” és nem hagyományos alföldi térségek jelentenek, illetve egyes régiók fontosságának felülkerekedése, a régiók (kulturális) örökségeinek felmutatása — az Európai Uniós csatlakozással.1 A hagyományos-hagyomány- talan szemléletmódnak területi és történeti összetevői vannak, de ugyanúgy a társadalomtudományi (néprajzi) kutatásban is gyökerezik. Ennek egyik fó oka a korábbi történeti és a migrációközpontú népesség-statisztikai elemzések, melyek a Duna- Tisza közén lévő területeket, falvakat és néprajzi tájegységeket egyoldalúan definiálták. Jó tudni azonban, hogy egy népesség vándorlása és betelepülése egy folyamat része csupán, ami önmagában még nem adhat elegendő és kiegyensúlyozott képet egy település kialakulásáról, kultúrájáról és fejlődéséről.* 2 A Kiskunság történelmével kapcsolatban még igen sok kérdés vár megválaszolásra. Für Lajos írja: „Sajnos nem ismerjük valamennyi Duna-Tisza közi kertkultúrás település tanyavilágának első földfoglalóit, azok eredetét, származási összetételét. Pedig ahogy Bálint Sándor tette a kiskunsági pusztákon, érdemes lenne másutt is számba venni az első nemzedékbeliek kilétét, eredetét.”3 A felhívásnak többen eleget is tettek, bár az említett Bálint Sándor nem a teljes Kiskunság, csak az Alsó-Kiskunság betelepülésének egyes kérdéseit tisztázta. A probléma másik részét képezi a régió mesterséges — és sokszor önkényes, csak egyes szempontokat figyelembe vevő — felosztása. A Kiskunságot alapul véve elgondolkodtató, hogy a területnek van külön középkori, törökkori, modernkori történeti, több évszázados adminisztratív-közpolitikai, emellett 19-20. századi néprajzi, valamint 20. századi szocio-regionális területrendezési koncepciója, amelyek mind-mind mást jelentenek. Elegendő arra utalnunk, hogy az Alföld tekintetében 1937-ben Erdei Ferenc már próbálkozott egy regionális táji felosztással. A két nagy folyó által behatárolt területen a következő élesen elhatárolható egységeket állapította meg: a Duna jobbpartján a Buda-vidéket, balpartján a Pest-vidéket, a homokhátság északi részén a Három Várost, a megmaradt homokhátságon a Kiskunságot, délen a Bácskát, a Csepel-szigettől délre pedig a Duna mellékét.4 Ma a régió inkább Bács- Kiskun megye — az ország legnagyobb, de legkisebb népsűrűséggel és egyre jobban elöregedő népességével ellátott megyéjének — kirakata. ' A. GERGELY András 1998; HORVÁTH Gyula 1998; SOÓS Edit 1999. 2 Erről bővebben lásd MELEG Attila 2000. 3 FÜR Lajos 1983.43. 4 ERDEI Ferenc 1957. 1-8. 153
