Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Viga Gyula: Ruszinok a Bodrogközben. Néhány adalék a magyarországi ruszinság 19–20. századi néprajzához
VIGA Gyula Ruszinok a Bodrogközben (Néhány adalék a magyarországi ruszinság 19-20. századi néprajzához) A hagyományos kultúra változatainak és változásának értelmezése elképzelhetetlen a lokális és regionális településtörténeti, népesedéstörténeti folyamatok feltárása nélkül. Jóllehet a magyarországi néprajz intézményesülésétől kezdve nagy figyelmet szentelt a magyarsággal együtt élő népcsoportok kutatásának, s a közbeszédben is általános volt a magyarság befogadó nép mivolta, az etnográfiai és folklorisztikai vizsgálatok olykor a saját környezetükben ismeretlen, idegennek tűnő kulturális elemek értelmezésekor találkoztak a korábbi népmozgalmak következményeivel. A Kárpát-medence együtt élő népeinek kapcsolatrendszerében közönséges folyamat volt az időszakos vándorlás és a — részben azzal összefüggő — migráció a feudális korban és az újkorban, de újabb tendenciákat hozott a legújabb kor is. Ennek kárpátmedencei mozgatói sok tekintetben azonosak voltak az európai kontinens más térségeiben megfigyelhetőkkel (pl. a mélyföldek és hegyvidékek eltérő megtartó erejéből fakadó folyamatok, a háborúk által okozott munkaerő gondok, a társadalmi munka- megosztással változó mobilitás, stb.),1 más részük regionális gazdasági, politikai, társadalmi folyamatok tükrözője. Maga a feudális rend is kétarcú volt ebben a tekintetben: a földesurak általában tiltották jobbágyaik vándorlását, ám szükség esetén maguk szorították őket távoli robotszolgálatra, társadalmi kataklizma idején, ill. azt követően pedig a földbirtokosok voltak a nagyobb mérvű telepítések végrehajtói. A történeti kutatás, s az elmúlt évtizedekben igen eredményes történeti néprajz természetesen elsősorban a nagyobb létszámú áttelepülések, ill. telepítések históriáját igyekezett feltárni,1 2 ám ennek részeként igen sok — a lokális kultúra állapotát befolyásoló — részlet is napvilágra került. Ezzel együtt, a magyarországi migrációs folyamatoknak nem kis része ma még homályba vész, s különösen keveset tudunk a korán asszimilálódott csoportok műveltségének átalakulásáról, valamint a befogadó térség kultúrájára gyakorolt hatásáról. Jelentős különbségek vannak természetesen az egyes betelepült etnikumok kutatásában is. A jelen közlemény tárgyát képező ruszinok, rutének magyarországi csoportjainak, ill. utódainak vizsgálata az elmúlt másfél-két évtizedben erőteljesen felgyorsult. Anélkül, hogy ennek részleteibe mennék, utalnom kell Udvari István és munkatársai tevékenységére, az általuk szervezett Hodinka Antal konferencia hatására, nem utolsó sorban az önkormányzati törvények eredményeként létrejött kisebbségi önkormányzat szerepére.3 A magyarországi ruszinok nyelvi és kulturális identitása éppen úgy nagy figyelmet kapott, mint a ruszinság egésze, annak nyelvi, 1 BRAUDEL, Fernand 1985. 114. 2 FÜGEDI Erik 1966. 313-331.; S1RACKY, Ján 1963. 193-258.; RÁCZ István 1980. 3 UDVARI István 1992.; UDVARI István (szerk.) 1993.; Vö. VRAUKÓNÉ LUKÁCS Ilona 1995. 143
