Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Tanyák és szállások – Falvak és városok - Hajdú Mihály: Tulajdonnevek szerepe a településtörténeti kutatásokban

megállapításával4 — „Magyarországon a Burgundia névvel olyan város- és falurészeket illettek a XVIII-XIX. században, amelyek a régi városmaghoz, falumaghoz csatlakozva újabb településrészként keletkeztek” (a kiemelés tőle). Tehát ebben az esetben is valós településtörténeti tényre utalnak a korábbi nevek, a későbbiek pedig analógiások.

A személynevek fölhasználása nem ily egyszerű, de éppen annyi tájékoztatást hordozhatnak, mint a helynevek. Magyarországon ugyan a családnevek kialakulása a XIV. században végbement, spontán és tudatos változások azonban egészen 1787-ig,

II. József névrendeletéig bekövetkezhettek. Az új név a régi mellett vagy ahelyett került följegyzésre, de mindenképp tájékoztat valamiféle változásról. Településtörténeti szempontból a helységre utaló családnevek fölhasználása a kegkézenfekvőbb, hiszen arra utal, hogy honnan költözött be viselője egy másik településre. Néha írásos adattal egyértelműen bizonyítható is az áttelepülés, s az így igazolt adatok valószínűsítik a többi névre épített megállapításainkat. 1755-ben Akasztóról költözött Jankováczra Győri János alias Akasztói;5 ugyancsak bizonyítható egy 1731-ben kelt tanúvallomás alapján, hogy Karai Pál Karáról (Kalocsa környékén volt, ma már elpusztult helység) költözött Szeremlére, Óbudáról Budai István.6 7 A helynévi eredetű családnevek még biztosabban utalnak származási helyre a délszláv lakosság esetében, akik között a családnevek kialakulása valamivel későbbi, mint a magyarok körében. Georgius Gerencsovitty [!] 1731-ben tett tanúkihallgatása összefoglalásából: „...mivel Gerenáczon (valószínűleg a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején elpusztult falu Kalocsa környékén) született... az Báttya Sobota Gerencsevitty [!]...’’/Névtani axióma, hogy kisebb falu nevét csak akkor használják föl családnévnek, ha az a település közel esik, a névhasználók ismerik ezt a falut. Amennyiben messzebb van a származási helye valakinek, akkor azt a nagyobb tájegységet használják föl családnévül, amelyet ismernek a névadók. Minél messzebb van az eredeti származási helye valakinek, annál nagyobb tájegység neve kerül bele családnevébe. A Fölvidéken Alföldi, az Alföldön pedig Felföldi lesz a gyakori családnév. Kisebb tájegység neve tehát csak akkor szerepelhet családnévként, ha a névhasználók azt még megfelelően ismerik. Mindennek alapján elfogadható Bárth János megállapítása,8 mely szerint a XVIII. század elején gyakori Sárközy családnév Kecskeméten a Kalocsai Sárközből való betelepülőkre utal.

Ugyanennek az elméletnek az alapján a minden kétséget kizáróan 1744-ben a Dunántúli Zombáról települt orosháziak nevében érthetetlen volt a Bezi, Ciráki, Csepregi, Csigi, Gyomoréi, Kaboldi, Laki, Lövei, Mecséri, Páli, Rajki, Ravaszdi, Sitkéi, Szalóki, Szemenyei, Szendi, Szili, Vági stb. családnév.9 Győrtől délnyugatra viszont egymáshoz igen kis távolságra megtalálható valamennyi település (vagy elpusztult falu nyoma). Mindennek következtében egyértelmű volt annak a megállapítása, hogy a dunántúli Zombára mely vidékről kerülhettek a később

4 BÁRTH János 1995b. 59.

s BÁRTH János 1997. 30.

6 BÁRTH János 1999.294.

7 BÁRTH János 1992. 120-1.

8 BÁRTH János 1997. 23.

9 HAJDÚ Mihály 1969.

114