Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kelemen Zsuzsanna: Adatok az andrásfalvi és istensegítsi bukovinai székely ragadványnevekhez
Fogadjisten, Hadikfalva, Istensegíts, Józseffalva.4 A falvak beszédes nevet kaptak, hiszen a legkorábban települt két község, Istensegíts és Fogadjisten (1776/77) neve a sok megpróbáltatás miatt egyszerre fohász és remény, a másik három település a telepítők nevét őrzi: Hadik Andrásét két falu (Hadikfalva, Andrásfalva), valamint II. Józsefét Józseffalva. Ugyanebben az időben lengyel, német telepesek is érkeztek, s a tarka etnikumú terület magyar szigete lett az öt székely falu. E magyar szigetek azonban befogadók voltak, s házasságokkal más, elsősorban a környező települések német, ruszin, lengyel lakóival színesedett az etnikai összetétel, s természetesen románokkal is. Azonban a más nemzetiségű, más vallású és anyanyelvű jövevény csak akkor lehetett a bukovinai székely falvak lakója, ha katolikus vallásra tért. A német, román vezetéknevű jövevények elmagyarosodtak, székelyekké lettek. Gyakran ragadványnevük utalt csak származásukra. (Sováb, Oláh, Zsidó). A leszármazottak már nem tudták szüleik anyanyelvét. A trianoni szerződés után Romániához került területen természetesen tudtak románul, a magyarok is megtanulták az állam nyelvét. A falvakban élő zsidó kereskedők, többségük szatócsboltot működtetett, vagy mészárszéket, valamennyien tudtak magyarul, a székelyek tudomásul vették másságukat, s a teljes elfogadás jele volt, hogy nevüket becézett alakban is használták (Leib: Lábacska).5 Három emberöltőnyi idő elteltével a falvak lakossága megsokszorozódott - a székelyeknél nem ritka a 8-10-12 gyerek - s a XIX. század végén, a XX. század elején több kísérlet is történt arra, hogy a falvak túlnépesedés okozta gondjain enyhítsen. A bukovinai székelyek így kerültek az Al-Duna (Pancsova) melletti néhány faluba (Hertelendi- falva, Székelykeve, ma Jugoszlávia); Déva környékére (nagy részük Csernakeresztúrra, ma Románia, őket dévai csángókként ismeri a néprajzi szakirodalom). E szervezett, állami irányítással történt telepítések mellett sokan megélhetést keresve kivándoroltak Amerikába, többségük Kanadába, de Brazíliában is élnek bukovinai székelyek.6 A második világháború alatt a magyar kormány létrehozott egy tudományos bizottságot, mely arra volt hivatott, hogy felmérje a trianoni Magyarország határain kívül élők számát, valamint azt, hogy kiket lehetne visszatelepíteni a várt területi gyarapodással megnövekedett ország területére. A visszatelepítendők között szerepeltek a moldvai csángók mellett a bukovinai székelyek is (12 000 fő).7 A kérdés az volt, hová is telepítsék őket? A székelyek kérése az volt, hogy egy tömbben, a trianoni Magyarország belső, nem határ menti területére kerüljenek. Sajnos nem ez történt. Az 1941 áprilisában Magyarországhoz visszacsatolt Bácskába telepítette a magyar kormány az öt bukovinai székely falu teljes lakosságát.8 4 Bukovina 1919-ben, az első világháború után Romániához került. A visszaemlékezők gyakran emlegették „amíg Bukovina a Monarkiához tartozott” kezdetű mondatot. Az első háború után tehát Bukovina, így az öt székely falu is Románia része lett. A falvak román nevei a következők: Józseffalva (Vomoceni), Istensegíts (Tibeni), Hadikfalva (Dornesti), Andrásfalva (Maneuti), Fogadjisten (Jakobesti). Érdekes, hogy csak két falut említenek a székelyek román névvel: ez pedig Cibény (Istensegíts, Tibeni), valamint Jakobest (Fogadjisten, Jakobesti). E két falu a legrégebben települt, s talán a falu régi nevét meg is örökölték. De lehet, hogy e két falu neve volt a legnehezebben kiejthető, s így egyszerűbben, a román névvel emlegették. A visszaemlékezők soha nem említették Andrásfalva, Hadikfalva, Józseffalva román nevét. Hadikfalva lakóiról csak mint „hadikiakró” beszéltek. - A. SAJTI Enikő 1987. 54. 5 Nagy József (1927) visszaemlékezései. 6 V. KÁPOLNÁS Mária 1992. 7 V. KÁPOLNÁS Mária 1992. 8 A. SAJTI Enikő 1987. 53-73. 86
