Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Pastyik László: Migrációs jelenségek a bácskai magyaroknál az 1920-as években
szláviából távozó optánsok száma 45 000-re emelkedett.2 Ugyan ebben az időszakban Pécs és Baja kiürítése, amit a Párizs környéki békeszerződés rendelt el, elindított egy tömeges, de mindössze csak néhány napig tartó migrációt délre. 1921. augusztus 18-án a szerb kormánybiztos Pécsett és Baranya-szerte hirdetményben jelentette be, hogy mikor indulnak a menekülő munkásokat elszállító vonatok. Korabeli feljegyzés szerint öt különvonat 700 bányászt és 1500 pécsi, továbbá 500 vidéki munkást szállított Észékre.3 A baranyai emigránsok jó része fölszívódott a Délvidék magyarságába, elhelyezkedett és hasznos munkásnak bizonyult. A bányászok közül sokan a vrdniki szénbányában keresték meg kenyerüket, az ipari munkások pedig Újvidék, Pancsova, Zimony és Belgrád üzemeiben és gyáraiban dolgoztak. A menekültek kisebb része még lejjebb is költözött, Szerbia városaiban helyezkedett el. Az emigráció azonban lassan-lassan likvidálódott, s aki csak tehette hazatért Magyarországra. De visszatérek a politikatörténeti események kronológiájához, mert ez befolyásolta az SHS Királyság és a szűkebb bácskai régió társadalmi és gazdasági életét és főleg az elvándorlás és kivándorlás jelenségeit. A délszláv királyság első alkotmányát a szkupstina 1921. július 21-én, Szent Vid napján fogadta el, ezért nevezték vidovdáni alkotmánynak. Ez az alaptörvény 1929. január 5-ig volt hatályos. Ekkor Sándor király feloszlatta a parlamentet, semmisnek nyilvánította a vidovdáni alkotmányt és január 6-án proklamálta a diktatúrát. Ebben az évben szervezik meg a bánságokat. A Délvidék egészében a Duna bánság része lett. Bácska nemcsak földrajzi, hanem politikai tekintetben is önálló terület volt a Délvidéken. Az 1918. évi megszállástól a vidovdáni alkotmányig a régi megyerendszer működött, természetesen megváltozott tisztviselői karral. A húszas évek elején az SHS államban harminchárom történetileg kialakult körzetben zajlott az önkormányzati élet. A bácskai körzet egyike volt ezeknek, némi szépséghibával, mert a zentai, az óbecsei, zsablyai és titeli járást a belgrádi körzethez csatolták. Baranyából, Bácskából és Bánságból külön igazgatóságot alakítottak, mert ezen a területen az egykori osztrák-magyar törvények egy része hatályos volt. A délvidéki magyarság mérföldköve volt, amikor 1922. szeptember 17-én Zentán megalakult a Jugoszláviai Országos Magyar Párt. A huszadik században a délvidéki (vajdasági) magyarságnak sokszor kellett szembenéznie a legkülönfélébb gazdasági, politikai és kulturális kihívásokkal. A népük sorsát felelősen vállaló értelmiségieknek volt néhány alkalmuk, hogy tettekre, a megmaradásra késztető programokat dolgozzanak ki. Ilyen irányt mutató européerünk, a szomszéd népekkel összekötő és a Bácskát irodalomba és tudományba emelő írónk volt Herceg János. A nagy közösségi pillanatokban mindig megszólalt. Ez történt 1990-ben is, amikor Doroszlón megalakult a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Beszédének egy részében az 1920-as évek viszonyaira emlékezett, de egyben adósságunkra is figyelmeztetett. „Együtt vagyunk, egyet akarunk, szabadságot és egyenjogúságot minden magyarnak itt a Duna-Tisza közén és a termékeny bánáti rónán. Ez a mi mostani szoros testvéri közösségünk önszerveződési formájában két világháború tragikus tanulságától terhes. Közben kisebbségi életünk első szakaszában osztálykülönbség is megosztott bennünket, mert amikor a SHS Királyság urai végrehajtották a földreformot, abból 2 VINAVER, Vük é. n. 274. 3 HAJDÚ Gyula 1957. 442-443. 62
