Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Matuska Márton: Az újvidéki római katolikus egyházi jegyzőkönyvek utalásai a lakosság nemzetiségi megoszlására (1888-tól 1944-ig)

nyelvű iskolai oktatás lehetőségét elsősorban a magyar, de a német hívektől is. Az 1921. november 21 -i ülés jegyzőkönyve megállapítja, hogy „az állam a kath. elemi iskolát aug. 30-án beszüntette.” Hogy ez a magyarság számára mit jelenthetett, arról egy valamivel alábbi bejegyzés tanúskodik, ahol Gőgös Árpád a tanítók nevében kijelenti: „római kath tanítók, akik magyar nyelven tanítanak, míg a harangok el nem némulnak.” Egyértelmű, hogy az állam megszüntette Újvidéken az egyházi magyar tanítást, ami ellen a tanítók esküdözve tiltakoznak.

A jegyzőkönyvek magyar szövege eddig Újvidék néven jelzi a város nevét, a német pedig Neusatznak. Az első világháború utáni hatalomváltás után is így tartott ez 1922. október 29-éig. A következő jegyzőkönyvben szemmel látható, hogy az eredeti írás Újvidék bejegyzése ki van kaparva, és más tintával föléírva: Novisad. Egyetlen egy alkalommal fordul ezután elő, hogy Újvidék még egyszer le van írva és nem lett kikaparva. Körülbelül egy egész esztendő minden jegyzőkönyvén látszik a kikaparás után írt módosítás. Újvidék felülírva: Novisad. A város neve egyébként minden ülés jegyzőkönyvének első mondatában benne van. Kezdetben így: „Jegyzőkönyv. Felvétetett az újvidéki rom. kath egyházközség... stb.” Ettől kezdve annyi változik, hogy újvidéki helyett novisadi van írva.

Nemzetiségi ügyekre utal az 1923. február 25-én tartott gyűlés jegyzőkönyvének 7. pontja. „Elnök előterjeszti a Délbácska9 intéző bizottságának kérelmét 3 hónapra szóló kölcsön ügyében, amelyért a mindenkori kamatnál 1%-kal többet fizet.” A következő, május 7-én tartott gyűlésen visszatérnek a pénzre, már az ülés első napirendi pontjában: „Ábrahám János a jegyzőkönyv 7. pontjában félreértést lát. Úgy emlékszik, hogy a közgyűlés a Délbácskának nemcsak 25 000 dinárnyi kölcsönt szavazott meg, hanem a kért 50 000 dinárt. Ő ennyit is adott át a Délbácskának.”

Az ügy hátteréről tudni kell, hogy a Délbácska - később Reggeli Újság - volt a két háború közötti idő egyik legjobb és legnagyobb példányszámú délvidéki napilapja. Fáth Ferenc plébános kezdeményezésére alakult 1920-ban. Működéséhez állandó támogatást kapott az újvidéki egyháztól, s ez nem kevés gondot okozott a plébánosnak. Szemére lobbantották ugyanis, hogy az egyház nem támogatja a német kisebbségi sajtót.10 11 Elsősorban a német hitközségi képviselők sérelmezték ezt. Nagyobb vita az 1924. december 28-án tartott alakuló közgyűlésen robbant ki e körül. A jegyzőkönyvek szerint ez az egyetlen nyílt, komoly és talán durvaságokkal is átszőtt vita, amely a nemzetiségi nézet- különbségek miatt a testület tagjai között kirobbant. Ekkor ugyanis Menráth József, frissen megválasztott képviselő „nemzetiségi türelmetlenségből eredő megtámadtatástól tartva” lemond. Erre reagálva felszólal Till Imre, és a múltba visszanyúlva fejtegeti, hogy a testületben a németek nincsenek kellő arányban képviselve. A magyarság vezetőit szószegéssel vádolja." Felrója, hogy a Délbácskát, „ezt a politikai napilapot a hitközség irodájában helyezték el”. Indítványozza, tegyék ki a szerkesztőséget, a folyósított kölcsönt pedig kérjék vissza. Valóságos nemzetiségi viszály volt ez a hitközség tagjai

9 A Délbácska alapítására és egész történetére vonatkozóan Hornyik Miklós 2002.

10 A horvátoknak sem volt helyi lapjuk, de ők nem számítottak kisebbségnek, hanem - mint akkor mondták - az ország „államalkotó elemének” tekintették őket. Rajtuk kívül még a szerbeket és a szlovénokat.

11 Korábbi bejegyzésekből ugyanis megtudni, hogy a választás előtt megegyeztek, melyik nemzetiséget hány képviselői hely illeti meg, s a választásokon ez nem valósult meg. A magyarokat azért vádolja a képviselő, mert a választók zömét ők jelentik. A fenti egyezkedéshez hasonló esetre, amikor a képviselő- testület nemzetiségi struktúrája akárcsak szóba került volna, nem utalnak a jegyzőkönyvek.

81