Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Fehér Zoltán: A bátyai népviselet változásai
A szállásiaknak rozmaring volt a kalapjuk mellett, muskátli a szivarzsebbe.lb Az egyformaságra való törekvés még abban is megnyilvánult, hogy akik barátok voltak, egyforma ruhába jártak. A szegények és gazdagok ruházatában volt eltérés. Okvátovity Ferenc tehetős legény volt. Pajtásaival egyforma zsinóros ruhába jártak, de a sorozóbálon szegény-gazdag együtt mulatott.11 A régi szegénység emléke, mint viselettörténeti adat is feltűnik egy paraszti vallomásban: Decsák bácsi tizennyolc esztendős vöt, akkor vették neki az első nadrágot. - Addig mindig ubonyba (ing) járt? - kérdeztük. Nem jártam ubonyba, hanem jártam olyan nadrágba, amit apám elhordott, eldobták, fótos vót, rongyos vót... Kalapot is vettek neki akkor. Akkor má ű ujan büszke vót.76 77 78 Tehetősebb családoknál a gyermekek is a felnőttek viseletének kicsinyített mását hordták. Érdekes, hogy a kalocsai népművészet legújabb kibontakozásával szinte egy időben, vagyis az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején kezd megváltozni, hangsúlyosan bácskai vagy bunyevác jellegűvé válni a bátyai női viselet. Szinte ugyanabból az alapból a kalocsai megmagyarosodik, a bátyai meg eldélszlávosodik. Tudjuk azt, főképp Romsics Imre kutatásaiból, hogy Kalocsán a Gyöngyösbokréta mozgalom irányítói, főképpen Kujányi Ferenc kanonok és Gábor Lajos festőművész tanár milyen jelentős módon avatkoztak be a népművészet fejlődésébe.79 A parasztság öntevékeny művészeti életének megszervezésében máshol is fontos szerepet játszottak az értelmiségiek, különösen pedig a falusi tanítók, akik népszínművek, hazafias ünnepélyek, szüreti bálák, Gyöngyösbokréta csoportok rendezésében, létrehozásában sokszor új dalokat, szokásokat, magatartásformákat honosítottak meg. Érdekes az is, hogy a szőlővel nem rendelkező Bátyán máig is minden évben megrendezik a szüreti felvonulást és bált. Ilyenkor azonban a szokásos szerepekhez az általánosan elterjedt jelmezeket öltik magukra. Ünnepélyeken leginkább az úgynevezett magyarruhát, ám ezt egyébként nem használták. Az egyház kérésére viszont például a virágszóró lányok a szokásos népviselet tiszta fehér változatát készíttetik el, s ezt más alkalmakor is felveszik. A Mária-lányok fehér színű népviselete szintén ilyen egyházi hatásra terjedt el. 1893. december elején került Bátyára, s a következő évben kapta meg plébánosi kinevezését a szabadkai bunyevác származású, bunyevácul jól beszélő Jeszenovics Félix, aki 1936-ig töltötte be ezt a tisztséget, s itt is halt meg nem sokkal később.80 A nép szerette papját, s tudjuk róla azt is, hogy még bunyevác népdalait is megtanulták. így terjedt el e faluban például a Skripi derma szerelmes dal. Lehetséges, hogy az ő biztatására kezdett tért hódítani a bácskaias, bunyevácos viselet Bátyán. Amikor szabadkai rokonai jöttek hozzá látogatni, a vendég asszonyok pompázatos, gazdagságot sugárzó és mégis polgárias viselete adhatta a döntő hatást a bátyai női öltözet átalakulására. Másrészt meg ekkor kezdték Bátyára hordani a szabadkaiak, bácsalmásiak, jánoshalmiak azokat a népviseleti ruhákat, amelyekből ők már kivetkeztek, s itt használt ruhaként eladták. A viselet ilyenforma áramlásának iránya az 1960-as években megfordult. Amikor a bátyaiak kezdtek tömegesen kivetkezni, a bátyai ruhákat erdélyi cigányok és kalotaszegi magyarok kezdték felvásárolni, s lehet, hogy ma ott fejtik ki viselet átalakító hatásukat. 76 FEHÉR Zoltán 1970. 77 FEHÉR Zoltán 1970. 78 FEHÉR Zoltán 1996. ” ROMSICS Imre 1998. 80 Bátyai Plébánia Hivatal. História domus. 194
