Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál
BEREZNAI ZSUZSANNA ÜNNEPI TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSOK A NEMESNÁDUDVARI SVÁBOKNÁL Nemesnádudvar a Kalocsai Sárköz települése. A faluba 1723 után érkeztek német telepesek a Német Birodalom különböző területeiről.1 A kibocsátó tájak között volt Pfalz, Württemberg, Bajorország, Felső-Ausztria, Elzász-Lotharingia. Nemesnádudvar néprajzáról eddig viszonylag kis számú publikáció látott napvilágot. Sólymos Ede tanulmánya a nádudvari népi halászatot mutatja be.1 2 Vajkai Zsófia: Búboskemence és hűtőláda címen a XX. századi életmódbeli változások népi táplálkozáskultúrára gyakorolt hatását elemzi.3 A Ludwig Hollós és Julius Gottfried Schweighoffer szerkesztésében megjelent Schönster Schatz című, magyarországi német népdalokat tartalmazó kötetben nemesnádudvari népdalok is szerepelnek.4 A Schwalm Pál által szerkesztett Ungarndeutsche Erzählen und Singen című tízkötetes népköltési gyűjtemény harmadik kötetében nemesnádudvari népdalokat is találhatunk.5 A Georg Richter szerkesztette Geliebtes Nadwar című kötetben számos néprajzi tanulmány jelent meg, melyek a paraszti gazdálkodást, a vallási élet szokásait, a kiemelkedő naptári ünnepeket mutatják be.6 Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál című tanulmányában kitér a nádudvari hagyományra is.7 Előadásomban a nemesnádudvari svábok XX. századi ünnepi táplálkozási szokásait szeretném bemutatni: az emberi élet fordulóihoz, a kalendáris ünnepekhez, valamint a kiemelkedő munkaalkalmak megünnepléséhez fűződő étkezési szokásokat. Nemesnádudvar jómódú községnek számított a XX. század folyamán. így az ünnepi táplálkozási szokásokban a társadalmi különbség kevéssé éreztette hatását, a kevéssé jómódú családokban is igyekeztek megadni a módját az ünnepi evés-ivásnak. A születéshez, a házasságkötéshez, a temetéshez kapcsolódó ünnepi táplálkozási alkalmak a keresztelői ebéd, a lakodalom és a temetés utáni ötödik vasárnapon rendezett családi ebéd. A XX. század első felében, ha megszületett a gyermek, igyekeztek másnap meg is keresztelni. A keresztelői ünnepi ebéd így hétköznap is lehetett, az anyósok főztek. Az ebédre általában valamilyen baromfihúsból készült levest, pörköltet {paprikas) főztek savanyúsággal, majd az ebéd végén csörögefánkot (kretla kíhl), rétest (strúdli) ettek. A szülés után a keresztanya, a komaasszony három vagy öt egymás utáni napon vitt ebédet a gyermekágyas asszonynak: tyúkhúslevest {hink szuppö) vagy réteslevest {strúdl szuppö) sült hússal, rizskókot vagy derelyét. A réteslevest régi sváb ételnek tartják Nádudvaron. Ha rétest sütöttek, a tészta két végét levágták, de nem dobták el, hanem levesbetétnek használták fel. A réteslevest 1 RICHTER, Georg 1997. 91-100. 2 SÓLYMOS Ede 1992. 130-134. 3 VAJKAI Zsófia 1992. 130-134. 4 HOLLÓS, Ludwig - SCHWEIGHOFFER, Julius Gottfried 1979. 36, 70, 89, 98, 119. 5 FLACH, Paul (Herausgegeben) 1987-1992. 3. kötet 310-372. 6 RICHTER, Georg 1997. 147-162, 173-182, 217-222. 7 BEREZNAI Zsuzsanna 2001. 209-270. 99
