Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

Mihály havasi útja jó alibinek bizonyult, mivel a lehető legtermészetesebb dolognak számított Oroszhegy XVIII. századi közvéleménye számára.

288 Oroszhegyi havashasználat és szállástartás Varság területén 1791. márc. 30-án egyezséget kötött "nemes Oroszhegyi Megyének Plébánussa, Tisztelendő Demién Sámuel uram, más részről pedig Oroszhegyben lakó Márton Katalin Asszony, néhai Kováts Gergelnek özvegye". Az asszony átadott a papnak egy benn való jószágot, amely határos volt az egyház benn való jószágával, vagyis a plébánia telkével. A nagyértékü ingatlanért a plébános több külső apró földdarabot ajánlott cserébe, amelyek korábban többnyire hagyatkozás, ritkábban vétel révén jutottak az egyház birtokába. A plébánia szántóföldjeinek és szénafüveinek felsorolásában olvasható az egyik kaszálóról: "Havason vagyon a Küküllön túl az alsó mezőn, mely közös Albert Fernccel, mind egészen három szánra való, mellynek vicinussa egy felöl a Küküllő vize más felöl a Tamás fiak."

2 Az egyezségben kétségtelenül olyan havasi irtáskaszálóról esett szó, amely Varság XX. századi határában feküdt a Küküllő közelében. Szomszédságában hasonló kaszálók terültek el. 1817-ben Czincziri András oroszhegyi lakos az oroszhegyi egyháznak adományozott egy Küküllön túli irtáskaszálót. Az adományozási levél sok adatot tartalmaz a lelki váltság gyanánt felajánlott varsági orotvány kaszáló keletkezéséről, jogi helyzetéről, határbeli elhelyezkedéséről, szomszédokkal határoltságáról. Ezek az adatok Oroszhegy és Varság agrárhistóriájának fontos láncszemévé avatják a tengernyi fáradtsággal irtott hajdani kaszálót, illetve annak írott említését. Emellett a levél kitűnik patinás székelymagyar nyelvezetével, régies kifejezéseivel, a népi vallásosság megnyilvánulásait rögzítő és a népi életszemléletet, bölcsességet megörökítő részleteivel. Ezért nem csak az irtáskaszálóra vonatkozó sorokat idézem, hanem a jeles egyezséglevelet teljes terjedelemben közlöm: "Aláb írtak adgyuk tudtára mindeneknek, a kiknek illik mostaniaknak és jövendőbélieknek, hogy midőn jelen volnánk ezen folyó 1817-dik Esztendőben az Oroszhegyi parochialis háznál, meg jelenék előttünk Oroszhegyi efiab Andrási alias Czincziri András eö kegyelme Édes Atyánakis üdőseb Czincziri András eö Kegyelmének Képében a kiis mind kettőnknek elyjen Istenes szándékát jelenté be, KÁL. UTJ. II. 89. 5. - A "Vész bércze" nevű hely Oroszhegy "Küküllön inneni" havasi határában feküdt. Vö.: OPI. Lelkészi ügyiratok 1811. "Oroszhegynek felső forduló havasos határában a Magyaró között vész bércze nevezetű hellyen két darabotska kaszáló". OPI. Lelkészi ügyiratok 1791. - A Küküllön túli kaszáló még 1793-ban is az egyház birtokában volt. Megjegyezték róla, hogy "osztatlan K. Albert Ferenccel". (OPI. Számadáskönyv. 228. p.) Valószínűleg ugyanerről a kaszálóról esett szó 181 l-ben. Ekkor hivatkoztak egy húsz évvel korábbi, 1791. jan. 23-án kelt egyezségre, amelyben Albert Ferenc 20 forintért eladott az akkori plébánosnak "a Küküllön túl György Kováts mezején egy darabotska Kaszáló helyet". 1811-ben változtattak a korábbi megállapodáson: "az írt György Kováts Mezején lévő hely visszamaradó Albert Ferencnek", aki helyette két másik kaszálót adott a papnak a "Küküllön innen". (OPI. Kontraktusok.) - A "György Kováts mezeje" helynév valószínűleg az ősfoglaló György Kovácsra emlékeztet. (A György Kovács név a XVI. század végén a legkülönbözőbb udvarhelyszéki falvakban előfordult. Vö.: USZO. I-II-III. Névmutató. - A Kovács családnév Oroszhegyen 1569-től adatolható - USZO. I. 16. - Kovács György nevű lakost összeírtak Oroszhegyen 1655-ben, 1692 és 1696 között minden évben, 1702-ben, 1706ban, 1709-ben, 1711-ben, 1740-ben. - KÁL. SZL. VIII/1. összeírások 56., 55., 54., 86.)