Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN
a pert. Bogárfalva és Szentlélek örök időkre kirekesztődött az áhított Küküllön túli területek használatából. A Gyergyó felé eső havasok erdőrengetege, Tartód, Bagzos, Varságtisztása, Forrásköze, Tálasbérce, Sólyomkő tájéka évszázadokra vitathatatlanul Oroszhegy faluközösségéé lett. Meg is tartotta Oroszhegy a XX. század elejéig, Székelyvarság község megalakulásáig. Nem ismerünk olyan pert, amely 1569 után vitatta volna Oroszhegy elsőségét a Küküllön túli havasok birtoklásában. Oroszhegy határtörténete szempontjából az 1569. évi pernek van még egy nagyon fontos tanulsága. Nevezetesen az, hogy a Küküllő jobbpartján, az összefüggő oroszhegyi határ középső részén 1569-ben már élő gyakorlat volt az Oroszhegy környéki havasalji falvak havasbirtoklása. Szentlélek és Bogárfalva havasi birtokait egy néhány évvel 1569 előtt kötött egyezség garantálta, amelyre fentebb a széki tisztviselők határigazító szerepe kapcsán már utaltam. Az 1569. évi perben más falvakról nem esett ugyan szó, de szinte biztos, hogy ekkortájt már a többi havasalji falu is részesült a havasokból. A következő két évtized oroszhegyi vonatkozású havasi perpatvaraiban sorra felbukkantak havashasználóként azok a falvak, amelyek a XX. század elején az oroszhegyi határ középső részén, a Nagyküküllőtől délre második határt tudhattak magukénak. Lakosaik vallomásai gyakran idézték föl a székely szabadság idejét, vagyis az 1562 előtti éveket. Következésképp, a XVI. század közepéig igazolható "Küküllön inneni" havashasználatuk. Mivel az 1569. évi per bírái végleg és vitathatatlanul Oroszhegynek ítélték a "Küküllön túli" havasokat, a havasaljai falvaknak nem volt esélyük, hogy ott, a Varság pataka tájékán birtokot szerezzenek maguknak. Ezért arra törekedtek, hogy a Küküllő délnyugati oldalán fekvő havasi birtokaikat támpontként használva délnyugati irányba terjeszkedjenek Oroszhegy rovására. Igyekeztek az oroszhegyi határt minél inkább visszaszorítani. így természetes, hogy a havasaljai falvak havasi birtokaival érintkező oroszhegyi határrész, a Nyulad néven emlegetett hegyes, erdős havasi terület hamarosan a legfontosabb összeütközések színterévé vált, és 1592-ben az egyik legnagyobb udvarhelyszéki határper tárgyává lett. Az 1592. évi nyuládi pert az oroszhegyiek indították a fancsaliak ellen, akik egyre beljebb hatoltak az oroszhegyi határnak számító Nyulad területén irtásaikkal, szállásaikkal, kaszálóikkal. Sőt arra vetemedtek, hogy Nyuládot őstől való birtokuknak mondják. Mivel az oroszhegyiek panaszára a fejedelem is megparancsolta az udvarhelyi vár kapitányának, hogy bíróság előtt tétessen igazságot, a nyuládi viszályból hatalmas per kerekedett. 200 Vallatási jegyzőkönyvei a Kolozsvári Levéltárban 31 eredeti kéziratos oldalt, az új Székely Oklevéltárban pedig 27 nyomtatott oldalt tesznek ki. A per folyamán 167 tanút hallgattak ki, akiket több mint 30 udvarhelyszéki faluból és néhány távolabbi, más székbeli helységből idéztek meg. 201 A per szövege a XVI. századi székelyföldi havashasználati módok: az irtás, a kaszálás, a szállástartás, a makkoltatás, a favágás, a zsindelycsinálás legkiválóbb forrása. Az 1592. évi Szent Margit asszony nap táján (júl. 13) kezdődött pereskedés 1593. jún. 5-ig tartott, amikor a szék bírósága végre ítéletet hozott Oroszhegy javára. Az oroszhegyi gazdáknak újra esküt kellett tenniük arról, hogy Nyulad saját USZO. II. 73-99., II. 151. - Eredetije: KÁL. UTJ. II. 1. K. 1592. 53-83. p. Az USZO. regesztája (III. 395) 262 tanút említ. Összeszámolással 167-et sikerült találnom. - A távolból megidézett tanúk kiváló bizonyítékai a Székelyföldön belüli migrációnak.
