Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

eztendőre walo zallas heljet az Taploczan tul". Azóta sem hagyták el a területet. Különösen szép szavakkal vallott a témáról Stephanus Sándor 48 éves szentléleki székely szabados, felemlítve a közösség megsüvegelésének régi szokását: "Hallottam... regj ember ekteöl, hogj a' zentlelekjekteől siuegek le veue kertek uola eleözer helet marhátoknak a' lengelfaluiak"}

%% Bárhogy történt is a falvak térfoglalása, a XVI. század második felében Oroszhegynek el kellett viselnie, hogy hosszan elnyúló határa középső részén, Nyulad és a Küküllő között környékbeli falvak távoli birtokai sorakoztak. A XVI. századi határperekben Oroszhegy havasbirtoklásán kívül Ülke, Lengyelfalva, Szenttamás, Bogárfalva, Szentlélek, Fancsal, Malomfalva, Tibód és Farcád megyéje havasbirtoklásáról olvashatunk az Oroszhegytől északra eső havasi tájon. A felsorolt falvak némelyike szűken értelmezve is havasalji, pl. Ülke, Szenttamás, Tibód. Mások viszonylag távol esnek a havasi táj szélétől, pl. Malomfalva, Lengyelfalva és különösen Farcád. Ezek a falvak a Havasalja tágabb fogalma értelmében tekinthetők havasalji településeknek.

189 Azok a falvak, amelyek közvetlenül a havasok szélén épültek és határuk benyúlt a havasokba, a helyi jogszokás, sőt talán a törvények szerint is némi előnyt élveztek adózás tekintetében azokkal a helységekkel szemben, amelyek távolabbról próbálkoztak a havasbirtoklással. 1592-ben az oroszhegyiek a fancsali per során emlékeztettek egy korábbi "ország végzésére" és fejedelmi engedményre, amely szerint "az mely faluk az hawashoz ragattak" részben mentesek a fejedelem számára végzett sertésdézsmálás alól, annyiban, hogy a saját határukban makkoltatott disznók után lófőik és darabantjaik nem kötelesek dézsmát adni.

190 Az oroszhegyiek ebből a havasaljiak számára kedvező rendelkezésből igyekezetek előnyöket kovácsolni maguknak a fancsali per során. Állították, hogy a fancsali sertéseket megdézsmálták az udvarhelyi vár tisztjei Nyuladon, következésképp Nyulad nem fancsali határ. A székely szabadság idejében, vagyis 1562 előtt a havasbirtokló falvak, Oroszhegyet is közibük számítva, valószínűleg békésen megegyeztek a kisebb súrlódások, összezörrenések, területi viták esetén. A helységek havasi birtokai között nem voltak éles határok, ami idő haladtával egyre több összeütközéshez vezetett. Még 1600-ban is úgy fogalmaztak egy perben, hogy Oroszhegy és Farkaslaka között a Fehér-Nyikó felső folyása táján nem volt "hasított határ".

191 A jelentősebb összetűzéseket és viszályokat széki tisztségviselők igyekeztek elsimítani. Az ilyen kiszállások, határigazítások emléke sokáig élt, a terepbejárás során elhangzott kijelentéseket későbbi perekben sokszor idézték. 1592-ben a nyuládi perben több tanú is megemlékezett USZO. III. 118-119. - A közösség megsüvegelésével előadott kérelem szép példáját olvashatjuk egy váraljai tanú tarcsafalvi vonatkozású, 1596. évi vallomásában: "Az zentegihaz Mezejenek kit hjnak tudom, hogj egjzer Marton Deák kiraljbirosagaba predikatio után a' chinterem eleött Tarchafaluan az megjeteöl siuege le veue kere megh abban egj darabot, s megh engedek".(USZO. II. 276.) Itt nem soroltam fel azokat a havasalji falvakat, amelyek nem Oroszhegy mögött, hanem Oroszheggyel párhuzamosan, a saját falujuk irányában birtokoltak havast. Ilyen falu volt pl. Szentkirály és Farkaslaka. USZO, II. 73. - 1592-ben egy ükei tanú úgy emlékezett, hogy Nyuladon belül szabad volt az erdőhasználat a "Hauas Allianak". Példaként Oroszhegyet, likét, Szenttamást említette. (USZO. II. 94.) USZO. III. 202.