Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
nagy gondot, hogy a külső, más falubeli fatolvajok oroszhegyi területen végzett favágásait meggátolja. 1854. január 28-án az oroszhegyi falugyűlés a felsőbb hatóságok akaratával megegyezően szabályozta az erdei favágást. Általános elvként elfogadták a falugyűlés résztvevői azt a szabályt, hogy az erdőn, a favágás helyszínén nem szabad fát eladni. így tilalmas lett "a havason a csütörfa vágás" azonnali értékesítés céljából. Az oroszhegyi lakos vághatott a havason csütörfát, de haza kellett hoznia a faluba. Otthoni feldolgozás után "készen" adhatta el. Ugyancsak tilalmas lett a barna azaz boronafa vágása a fenyvesekben eladásra. Saját szükségükre vághattak a falu lakói, de haza kellett vinniük. Lécet saját szükségére sem vághatott senki a "Küküllön innen", fóltehetőleg azért, mert ott jobban fogyatkoztak az erdők, mint a későbbi Varság község távolabbi havasi területén. A Küküllön túl minden oroszhegyi vághatott lécet, de azt csak maga számára használhatta, el nem adhatta. A Küküllön innen és túl egyaránt tilalmas lett a szőlőkaróvágás, hiszen az eleve eladás céljából történt, mivel az oroszhegyiek szőlőtermesztése nem volt számottevő. A Küküllön innen tilalom alá került a hamvászás} 50 Hamvászás alatt a hamu-égetést és hamuzsírfőzést értették, amit a Küküllön túli, vagyis varsági területeken vállalkozók kérésére a faluközösség általában engedélyezett. Erről tanúskodik az oroszhegyi hitesek és választmányi tagok együttes ülésének határozata alapján 1856. dec. 8-án fogalmazott "Hamvászatróli egyezés". A megállapodás szerint a meg nem nevezett hamvászok a havasi erdők földön heverő, ledőlt bükkfáiból "hamvat égethetnek", majd "hamu zsírt főzhetnek", oly feltétellel, hogy a keletkezett hamu mázsája után a községi kasszába 20 pengő krajczárt fizetnek, és a tüz terjedésére vigyáznak. A hamuégetés és a hamuzsír főzés mennyiségének ellenőrzését a faluközösség úgy oldotta meg, hogy a hamvászati termékek értékesítését "falu pecsétlye alatti orvosi engedély cédula" felmutatásához kötötték. Aki enélkül akart "hamvat égetni" és "hamuzsírt elvinni" az oroszhegyi erdőkből, "hamva és hamuzsírja elvesztésével" valamint 3 pengő forint fizetésével nyerte el a büntetését. 151 1856. dec. 7-én az oroszhegyi hitesek és választmányi tagok gyűlésén két erdőpásztort fogadtak az 1857. esztendőre: a Küküllő vízin inneni erdők felügyeletére Nagy István oroszhegyi lakost, a Küküllön túli erdők őrzésére Diafalvi Kováts Márton oroszhegyi lakost. Nagy István köteles volt "az úgy nevezett falu tilalmassal a' Láz oldallal együtt egész tilalommal őrizni". Ha a tilalmas területen favágáson kapott valakit, a fa "bírói zár alá helyezése mellett" az elkövetőt szekerenként vagy szánonként egy pengő forintig meg kellett zálogolnia. A "Küküllön inneni fenyőben" megengedhette oroszhegyiek számára az épületfa-vágást, de csak akkor, ha az építkezés előtt álló favágó a "falupecséttyével" ellátott engedélyező cédulát tudott felmutatni. Ha valaki cédula nélkül próbált fát vágni, 3 pengő forintig terjedő értékben zálogot kellett adnia, kivágott fáját pedig elvesztette. A Küküllön túli havasokban kisebb volt a szigorúság, de akadt dolga bőven Kováts Márton erdőpásztornak is. Elsősorban arra kellett vigyáznia, hogy a CSÁL. OKJ. 38. v. CSÁL. OKJ, 89. v., 90.
