Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
önszervező gyakorlat legtöbbször korábbi évszázadok faluközösségi hagyományát is megőrizte. Oroszhegy faluközösségének élén a "falusbíró" vagy főbíró állt, akit a falu népének gyűlése választott. 139 Megbízatása általában egy évre szólt. Munkáját a hűtősök, hitesek, vagy hivatalos kifejezéssel élve, az esküdtek testülete segítette. A faluközösség egészét érintő fontos ügyekben a falusfelek összejövetele, a teljes falugyűlés döntött. Az 1850-es évek közepén a falugyűlést a választmányi tagok összejövetele helyettesítette. A falusbíró tisztség föltehetőleg egyidős Oroszhegy községgel, mint közigazgatási egységgel. 1569-ből fennmaradt egy korai oroszhegyi bíró, Gergeli Bálint neve. Ugyancsak korán, 1590-ben több perben is emlegették Pál Tamást, Oroszhegy bíróját. 140 1857-ben a bíróválasztást a hitesek és a választmányi tagok megválasztásával együtt Szentgyörgy napján, vagyis április 24-én tartották. Részt vett rajta méltóságos Főder Mihály "császári és királyi udvarhelyi járási elnök". A három "candidált" személy közül "Oroszhegyi Diafalvi Hajdó Ferencz" kapta a legtöbb szavazatot. 80 pengő forint fizetést ajánlottak meg számára. 141 Nem állnak történeti források rendelkezésünkre ahhoz, hogy megfelelőképpen követhessük a hitesek számának alakulását. A fentebb említett 1857. évi bíróválasztó falugyűlésen 12 hitest választottak, névszerinti Veres Jánost, Csortán Bálintot, Márton Pált, Gergely Mihályt, Sándor Pált, Tamás Andrást, Páll Ignáczot, Bálint Ignácot, Bálint Ferencet, Barabás Antalt, Nagy Andrást és Páll Jánost. Fejenként 6-6 pengő forint fizetést kaptak. A 12-es létszám azt sejtteti, hogy a hitesek megválasztásakor nem csak praktikus szempontok, hanem számmisztikában gyökerező nagymúltú hagyomány is vezérelte a falugyűlés résztvevőit. Források hiányában nem állapítható meg, hogy a falugyűlést helyettesítő választmány mekkora múltra tekinthet vissza. A XVII-XVIII. századi székely falutörténetben nem találjuk nyomát. 142 Gyaníthatólag új intézménynek számított a XIX. század közepén. Maga a választmány szó is viszonylag új nyelvi fejlemény. Bajlódott is vele eleget az 1850-es években az oroszhegyi jegyző. Néha sikerült neki a helyes szóhasználat, pl. amikor a "választmányi tagok gyűlése" kifejezést leírta. Máskor viszont fölöttébb torz formákat vetett papírra, pl. amikor néhány kontraktus végén a választmányi tagok felsorolása előtt a furcsa "Választmányok" kifejezést használta. A XIX. századi oroszhegyi "választmány" párhuzamai leginkább az alföldi magyar kis mezővárosok kommunitásainak "külső tanácsai"-ban, "nagytanácsai"ban, "hatvanyos" testületeiben lelhetők föl. 1854-ben az erdei favágás szabályzása céljából "Oroszhegynek Fő Bírája Tamás György mellette lévő hitösseivel ugy a teljes falu egy ellő akarattal teljes falu Az önkényuralom korának anomáliáival függhet össze, hogy 1853. jan. 3-án "császári és királyi biztos" nevezte ki Bálint Ferenc oroszhegyi bírót, Bálint Márton oroszhegyi jegyzőt és a hét oroszhegyi esküdtet. A megválasztott tisztségviselőknek be kellett menni Udvarhelyre, hogy ott esküt tegyenek. (CSÁL. OKJ. 23. V.) USZO. I. 16., 109., 138., 274. CSÁL. OKJ. 95. Vö.: IMREH István 1973.
