Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
harcoknak az emlékét. Úgy vélekednek, hogy a templom nem épült föl. A kiszemelt tisztási telken, az ún. Bábi dombon a szakadárok csak tervezték a templomépítést. A varsági róm. katolikus plébánia irattárában alig találjuk nyomát a nagy port kavart vallásváltoztató mozgalomnak. Mintha nem is Varságon történt volna mindez! Szinte véletlen "leletnek" tűnik Héjjá Albert varsági plébános 84/1934. számú levele, amelyben segítséget kérvén a Gyulafehérvári püspöktől a 30 éves varsági templom tatarozására, kérését a következőkkel indokolta: "A községtől nem várhatunk támogatást, mert az ilyen célra beállított összegeket nem hagyja jóvá a vármegye. Eddig próbálkoztam így valami pénzhez jutni, de most meg se merem próbálni, mert ki van szemelve már a község arra, hogy ortodox lelkészséget állítsanak fel, s akkor az ő számukra hagyják jóvá az esetleg nekünk előirányzott összeget is. Az ortodox lelkészség felállítása igen közel áll a megvalósuláshoz: a pap már megvan egy Gaberderu Rezső nevű apostata minorita személyében, aki jelenleg tanító itt, a célkitűzés kézenfekvő, a Tifánokat vissza akarják románosítani". 129 Végül a mozgalom kifulladt. Észak-Erdély visszatért Magyarország kötelékébe. A görögkeleti egyház nem szilárdult meg Varságon. A Tifánok pedig megmaradtak magyarnak. A vallás változtatás köntösébe öltöztetett nagy politikai propagandából annyi maradt meg a XX. század végére a varsági nép tudatában, hogy a Titánoknak valami köze van a románokhoz. A Tifánok valószínűleg valóban román, vagy román eredetű magyar pásztorként, szolgaként, jobbágyként 130 kerültek Oroszhegy társadalmába. Fentebb, amikor Oroszhegy népességéről írtam, szó esett az efféle beköltözésekről. Fontos annak hangsúlyozása, hogy a Tifánok beköltözése régen, fokozatosan és több időpontban történt. Nem egy Tifán érkezett tehát valaha, aki elszaporodván, megteremtette a Tifánok nemzetségét. Több Tifán érkezett Oroszhegyre, nagy időkülönbségekkel. A legrégebben beköltözött Tifánok már rég római katolikusok voltak, és az oroszhegyi magyar faluközösség magyar tagjaiként éltek, amikor még újabb és újabb Tifánok érkeztek, akik valószínűleg már románul sem tudtak, de görögkatolikus vallásukkal egy ideig még kitűntek az átlagos oroszhegyi lakosok sorából. Ha beletekintünk a maradék XIX. századi oroszhegyi róm. katolikus anyakönyvekbe, láthatjuk, hogy az 1850-es, 1860-as években sok római katolikus Tifán szerepel a bejegyzések szövegében és a mutatókban. Pl. az 1850. évi születettek között találjuk Tifán Mózest és Tifán Pétert, az 1852-ben születettek között Tifán Istvánt és Tifán Máriát. A házasulok között is bőven akadt római katolikus Tifán. 1855-ben Tifán István elvette Barabás Erzsébetet, 1860-ban Tifán Gergely nőül vette Mihály Teréziát, Tifán György pedig Vas Katalint, 1861-ben Tifán Antal felesége lett Dénes Klára. Érdemes figyelnünk a menyasszonyok nevére. Csupa patinásán csengő, több évszázados oroszhegyi név! Mindannyian a jövevény Tifánok jobbján! A magyarázat valószínűleg abban az egyszerű tényben rejlik, hogy VAPI. Plébániai iratok. 1934. Természetesen, amit az 1930-as években a Stefán = Tifán azonosságról, meg a Vitéz Mihály korabeli névcseréről összezagyváltak a botcsinálta varsági etimológusok, (BÖZÖDI György 1943. 214.), nem vehetjük komolyan, inkább arra érdemes figyelnünk, hogy románlakta helységek román lakossága között, pl. Gyergyótölgyes románjai között előfordul a Tifán családnév. (Barabási Gergely korábbi oroszhegyi plébános szíves közlése.)
