Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY

falgyürü alkotta. Belső kőépületei valószínűleg nem voltak. Nem sikerült nyomára akadni a korábban feltételezett négyzetes toronynak sem. Az 1,8-2 méter szélességű várfalak helyben gyűjtött, faragatlan, de mégis megválogatott andezittömbökből, falban oltott égetett mész kötőanyag alkalmazásával épültek. A hivalkodó, büszke építészeti alkotásokat nélkülöző, egyszerű, szinte kezdetlegesnek mondható kis vár valószínűleg Szent László magyar király uralkodása alatt (1077-1095) épült. A XI. század végén és a XII. században használták. Feltehetőleg a XIII. század közepén elhagyták. A XIII. század végétől falai omladozni kezdtek. Felverte a bozót és elborította az erdő. Tartód vára a környékbeli Firtos és Rabsonné várával, valamint az udvarhelyi Budvárral együtt a XI-XII századi magyar királyság határvédő várláncolatának fontos tagjaként élte virágkorát.

36 Akkor és addig volt szerepe, amikor és ameddig a magyarság által birtokba vett területek határa, illetve a határvédő gyepű ezen a tájon húzódott. Amint a csíki és a gyergyói medence birtokbavételével a védendő határ keletebbre, a Keleti-Kárpátok vízválasztójának tájékára tolódott át, a Tartódot is magába foglaló várláncolat elvesztette jelentőségét. Ez a határeltolódás és szerepvesztés legkésőbb a XIII. század második felében következett be. Tartód várának sorsa tehát elválaszthatatlan a koraközépkori magyar határvédelem helyszínének és módjának változásaitól, valamint az ún. telegdi székelyek székelyföldi megtelepedésének fokozataitól, hullámaitól. Létrejöttét valószínűleg a gyepürendszer, a gyepűvel történő határvédelem korszerűsítésének igénye segítette. A történeti irodalomból ismert, hogy az udvarhelyszéki székelyek a Bihar megyei Telegd környékéről költöztek valamikor a XII. században Udvarhely tájékára, a korai Küküllő megye Erdőhát nevű gyepűelve jellegű területére. Ezért nevezték őket a középkorban telegdi székelyeknek. 7 Megérkezésükkel, tartós letelepedésükkel, a sűrű székely faluhálózat kialakulásával az Udvarhely környéki gyepüelvei táj elvesztette gyepűelve jellegét. A korábbi gyepüvonal védővár láncolatának egyik fontos láncszeme, Tartód vára pedig elvesztette feladatkörét. Amikor a telegdi székelyek egy része a XIII. században, átkelve a Hargitán, megtelepedett a csíki és a gyergyói medencében, Tartód várának rövid ideig világító csillaga végképp leáldozott. Más szóval, Tartód vára a telegdi székelyek udvarhelyszéki letelepedése előtt élte néhány évtizedes fénykorát, majd a keleti irányú székely előrenyomulás ütemében elvesztette jelentőségét. Fentebb már említettem, hogy az Udvarhelyszékből Gyergyóba vezető újkori utak messze elkerülik Tartód várát. Ezt a körülményt azonban nem tanácsos visszavetíteni a középkorra. Ferenczi István kitartó terepbejárások alapján több tanulmányában is hangsúlyozza, hogy a koraközépkorban Parajd és a Gyergyói-medence között létezett egy „sóút" a Putna-hágón keresztül, amely érintette Tartód várának A Ferenczi István és Ferenczi Géza által feltételezett határvédő várláncolat hajdani létezését elfogadta: DÁVID László 1981. 344-345. - ENTZ Géza 1994. 22-23. Hasonló várláncolat DélErdélyben is védte a koraközépkori magyar településterületet a szászok betelepítése eBtt. Vö.: HOREDT, Kurt 1958. 121-122, 130-131. GYÖRFFY György 1990. 18., 28-35.