Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
6. A SZÓRT TELEPHELYEK NÉPRAJZI ARCULATA
A tehén vontatású terüs szánra és szekérre nem ültek föl. A fuvarozó vezette teheneit. A lóvontatású terüs szánra és szekérre fölültek. A nehéz és hosszú utat egy nap alatt nem lehetett megjárni. Ezért a szénaszállítóknak egy éjszakát szállásukon kellett tölteni. A szánkót rendszerint este megrakták és reggel indultak Oroszhegy felé. Az Oroszhegyhez legközelebb eső varsági területről, Küküllő mellékéről a 17 kilométeres út az alábbi helyeken haladt körösztül: Küküllő-hágó - Küküllö-tető Fenyőköze - Nyulad - Kápolna. A szénaszállító szánra sok veszély leselkedett, pl. az úttalan utakon könnyen fölborulhatott. Ezért nem volt tanácsos egyedül menni szénáért. Ha nem mehetett két férfi a családból, akkor két szomszéd egyeztette varsági utazásának időpontját. Segítettek megrakni egymás szánját, majd a két jármű egymás közelében haladt az erdei utakon. A szénaszállítást a szükségletnek megfelelően végezték. Akkor került rá sor, amikor otthon, a falubeli csűrben már fogyóban volt a havasi széna. A karácsony előtt Oroszhegyre hazahajtott cellengő marhákat és juhokat április első felében, de legkésőbb április közepén újra felhajtották a varsági szállásra. Az állatokat a novemberi kivonuláshoz hasonlóan a teleltető legénykék terelgették a hosszú úton. A marhák és a juhok éjszakára ugyanúgy istállóba kerültek, mint a novemberi és a decemberi teleltetés idején. Nappal a szállástól nem túl messze eső magánbirtoklású, de koratavasszal szabadon járatható területeken legeltek. Néha átmenetileg szabadon jártak, legtöbbször azonban a felügyeletükkel megbízott legény ott volt mellettük és vigyázott rájuk. A fennsíkon épült szállások közelében nem állt meg a jószág, vagyis nem tudott mit legelni koratavasszal. A nagy patakok mély völgyeiben: a Küküllő, a Varság pataka és a Nagykút pataka lokában korábban nőtt a fű, mint a fennsíkon. Különösen korán kelt életre egy sáté néven emlegetett fű faj ta. Ezért az állatokat igyekeztek a patakvölgyekben legeltetni. A bagzosi szállások használói pl. a Küküllő loka nevű területen, vagyis a Nagyküküllő völgyében járatták marháikat és juhaikat azokban a koratavaszi hetekben, amikor azok még nem kerülhettek a havasi pásztorok elé. A tavaszi kinttartózkodás idején az állatokat gondozó legények, gyerekek leggyakrabban kenyeret, szalonnát és korondi fazékban tárolt szüvaéz-U vagyis kemény szilvalekvárt ettek. Az ellátásukra kihajtott tehén tejét itták. Az állatokra felügyelő fiatalok április második felében és május elején szabadidejükben tisztítgatták a szállásuk környékén elterülő családi birtoklású kaszálót. Szabadidőhöz pedig nappal leginkább úgy jutottak, hogy délelőtt szabadjára engedték a lókban a jószágot, majd néhány órás kaszálótisztítás után megkeresték a rájuk bízott állatokat. A kaszálótisztítás leginkább abból állt, hogy kivágták az előző évben nőtt bokrokat; kapával, gereblyével elegyengették a vakontagok hancsoktúrásdSx, valamint „levágták" és a kaszáló határvonalára hordták a hangyák által rakott dombocskákat. Minderre azért volt szükség, hogy nyáron könnyebb legyen a szénafű kaszásainak dolga. Az állatokkal szálláson tartózkodó fiatalok tavaszi munkái közé tartozott még a teleltetés során keletkezett trágya elterítése a kaszálón. Május l-jén a juhokat a családi szállásokról elhajtották a majorok elé az esztenákba. A következő napokban a szállásokon tartózkodó legények és gyerekek
