Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

5. VARSÁG, MINT HEGYI SZÓRVÁNYTELEPÜLÉS

megközelíthető területek tanyái indultak pusztulásnak az 1970-es, 1980-as években. Ugyanezeken a területeken vált jellemzővé a tanyai lakosság elöregedése. A legtöbb pusztuló tanya Alsóbagzos településképét jellemzi. A tanyapusztulási folyamatot lassította a villamosítás előrehaladása, valamint az új tartozéktanya-rendszer és a hobbytanya-rendszer terjedése. Az 1980-as évektől a megüresedett tanyák egy része nem szűnt meg, hanem öröklés vagy vétel útján a Központban, vagy a határ bármely részén lakó varsági gazda tartozéktelepe, gazdasági telephelye lett. Néhány tanya városi családok kezébe került és hétvégi házként élt tovább. TOVÁBBÉLÉSI FOLYAMATOK A varsági hegyi tanyák fennmaradásának kedvezett az a körülmény, hogy a XX. század második felében, a szocializmus korában, más helységekkel ellentétben Varságon tartósan nem működött mezőgazdasági termelőszövetkezet. Nem jött létre földművelő-állattartó nagyüzem, amelynek útjában álltak volna a tanyák. Fennmaradt a családi kisüzem, mint jellemző termelési, gazdaságszervezési keret. A szaporodó családi kisgazdaságok a XX. század közepén is kívántak új tanyákat. Ebben a vonatkozásban nagy különbség mutatható ki a magyarországi és a varsági tanyatörténetben. Az 1950-es és az 1960-as évek Magyarországon a tanyapusztulás jellemző korszakának számítanak. Ebben az időben új tanyák már nem keletkeztek, a régiek száma pedig rohamosan csökkent. Ezzel szemben Varságon fiatal házasok még az 1950-es, 1960-as években is alapítottak tanyákat, ha szüleiktől független önálló életet akartak teremteni maguknak. A magyarországi viszonyokhoz szokott tanyakutató néprajzi terepmunka során gyakran találkozik olyan családi történetekkel, amelyek az 1950-es, 1960-as években lezajlott birtokvásárlásokról, tanyaépítésekről szólnak. Magyarországon ezekben az években a parasztság nem vett földet, nem épített tanyát. Inkább elszenvedte, hogy politikai ideák jegyében megfosszák földjétől, tanyájától. Nem ritkán a kényszerítő körülmények hatására, iparba, városba menekülve, maga igyekezett megszabadulni birtokától. Varságon TSZ hiányában kisebb megrázkódtatásokkal bár, de alapvetően töretlenül élt tovább a paraszti kisgazdaság. A szántóföldnek, kaszálónak, a sok munkával, fából fölépített tanyaépületnek megfelelő értéke volt. Ráadásul az 1960-as évek időszaka népesedési csúcsot jelentett Varság történetében. A szaporodó népességnek új tanyákra volt szüksége. így természetes, hogy a varsági tájon tanyák születtek egy olyan korban, amelyet a tanyapusztulás koraként tart számon a magyar településnéprajzi és agrártörténeti kutatás. A varsági tanyák megmaradását elősegítette többek között a fokozatosan előrehaladó villamosítás.

450 Hasonló marasztaló szerepet játszottak a források vizét Varságon 1958-ban kezdődött a villamosítás, mégpedig vízierő által működtetett helyi áramfejlesztővel. Kezdetben csak a középületeket tudták ellátni árammal. 1962-ben és 1968-ban korszerűsítették a helyi áramfejlesztőt. 1968-ban a Központ környékén már 40 magánház is áramot kapott. A helyi áramfejlesztés 1979-ben megszűnt. Varságot bekapcsolták az országos villanyhálózatba. 1981-ben a Központban, Tisztáson és a Bagzos egy részén, 1987-ben a Bagzos másik részén, 1989-ben Küküllöben folyt vezetékbővítés. Forrásköze és Sólyomkő tanyái 1992-ben kaptak villanyt. (László Pál polgármester szíves közlése.)