Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
5. VARSÁG, MINT HEGYI SZÓRVÁNYTELEPÜLÉS
birtokokat megvenni, amelyeken szállás, vagyis kis faház és csűr is állt. Az önálló gazdálkodást kezdő fiatal pár az oroszhegyi szállás régi épületeiben húzta meg magát, amíg felépíthette új lakóházát. A varsági tanyavilágban járva-kelve a XX. század végén lépten-nyomon hallhatja a kevésbé öreg tanyák múltja iránt érdeklődő néprajzkutató: "Én építettem 1948-ban", vagy "Apám építette 1940-ben". Ezután szinte törvényszerűen következik egy magyarázó felvilágosítás: "Oroszhegyieké volt ez a birtok. Alit itt egy oroszhegyi kicsi ház, nem messze tőle meg egy öreg csűr". Tereptapasztalat alapján feltételezhető, hogy a XX. századi varsági hegyi tanyák óriási többsége nem akkor lett emberi telephely, amikor állandóan lakott, XX. század végén is létező lakóháza felépült. Telephely volt már jóval előbb, abban az időben is, amikor oroszhegyi szállás gyanánt használták. Ez az idő lehetett nagyon hosszú. Esetenként több évszázadra is visszanyúlhatott. Tehát a varsági szórványtelepülés, illetve az állandóan lakott hegyi farmtanya-hálózat alapja még az időszakosan használt szállások hálózatának formájában megteremtődött. A szállások többségét, a birtokló oroszhegyi család kiköltöző ága alakította át állandó lakóhellyé. Más szállások pedig, a szaporodó és terjeszkedő varságiak vásárlása révén váltak farmtanyává. Mindebből következik, hogy kevés az olyan varsági tanyai telephely, amely oroszhegyi szállásként használt előzmény nélkül jött létre. Természetesen vannak ilyen telephelyek, de általában rövid múlt áll mögöttük. Kialakulásukat elősegítette a nagy népszaporulat és bizonyos esetekben a városias új házak építésének divatja. A farmtanya-alapítás közvetlen, helyi települési előzményt nélkülöző módjára jobbára a XX. század második feléből akadnak példák. A TANYAHÁLÓZAT NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA Varság község közigazgatási területe birtoklási és hasznosítási tekintetben két jól elkülönülő részre tagolódik: 1. a bolygatatlan havasi őstájra, amely sűrű erdőket, ritka legelőerdőket és kopár sziklás magaslatokat egyaránt magába foglal. 2. az emberi kéz által átalakított kultúrtájra, amely kaszálók, szántóföldek és telephelyek parcelláiból áll. Az östáj közbirtokossági tulajdonnak, a kulturtáj paraszti magántulajdonnak számított a XX. század első felében. A kulturtáj nehezen meghatározható alakú, hatalmas tömböt alkot, amelynek közepébe ékként fúródik a Varság pataka mellékének őstája. A kulturtáj déli széle megközelíti a közigazgatási határt. Gyergyó felőli oldala és az északi, keleti közigazgatási határ között húzódik az őstáj legnagyobb tömbje. Az őstáj az erdőmunkások, pásztorok és a vadászok birodalma. Építményei tulajdonképpen alig vannak. A kulturtáj széléhez közel eső juhász telephelyek: az esztenák évente változtatják helyüket. Távolabb vadászlesek számítanak épített alkotásnak. A Küküllő felé eső oldalon a változó funkciójú, de jobbára az erdőmunkásokat kiszolgáló "kecseti ház" és egy-két legújabb kori erdőmunkás pihenőhely tekinthető állandó épületnek. Időszakosan használt "ipari telephelynek" mondhatók a jobbára farkaslaki szénégetők baksái, enyhelyei és kalibái. Rövid életű kezdetleges építmények a favágó munkások fából összeállított átmeneti hajlékai. 447 447 Vö.: TAGÁN Galimdsán 1943. 52-55.
