Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

4. AZ OROSZHEGYI HAVASOK NÉPÉNEK ÖNSZERVEZŐDÉSE, TÁRSADALMASULÁSA - VARSÁG KÖZSÉG KIALAKULÁSA

Tifán Ignácnak hívták. Valószínűleg azonos azzal a Tifán Ignáccal, aki nagyon sokszor szerepelt a XIX-XX. század fordulója táján keletkezett oroszhegyi-varsági iratokban, egyrészt mint tisztségviselő, másrészt mint falusfeleinek névaláírója. Befolyásos, közéleti emberként átmenetileg valószínűleg helyet adott birtoka egyik élőfáján az 1880-as évek első felében felállított havasi harangnak, amíg a "harangszéket" sikerült megépíteni. A föltehetőleg 1882-ben készült katonai térképen a későbbi Központ tájékán, a Mélypatak dombján látható egy kisebb szakrális építményre vonatkozó jel, ami valószínűleg az új harangláb jeleként értelmezhető.

3 3 Ennek a harangnak a létezésére utal az az 1898-ban kelt levél, amelyben az udvarhelyi főesperes többek között arról tájékoztatta püspökét, hogy a havason lakó oroszhegyieknek még egy harangra lenne szükségük.

3 4 1904-ben a régi tisztási harangot a sólyomkői haranggal együtt az új templom tornyába helyezték át.

365 Az első "harang-akció" után 18 évvel, 1898-ban gróf Majláth Gusztáv Károly püspök 429 forintért harangot öntetett a "nagykútpatakai" havasi hívek számára Manchen Mihály segesvári harangöntő mesterrel. Laiber Antal oroszhegyi plébános szentelte föl 1898. jún. 26-án Borommaei Szent Károly tiszteletére.

366 Mivel ebben az időben a "nagykútpatakai" kifejezést a Nagykút pataka völgyében épült iskola körzetére használta a hivatali nyelv, mintegy a "varsági" kifejezés társaként, joggal feltételezhető, hogy a püspöki adományként érkezett és 1898-ban felszentelt harang a ma is álló sólyomkőhegyi harangláb első harangját jelentette. A sólyomkői harang hangjában nem sokáig gyönyörködhettek a sólyomkői, a forrásközi és a küküllői lakosok, mert 1904. augusztus 10-én Fábián Sándor püspökhelyettes utasította Németh Gellért varsági plébánost, hogy a "künn lévő harangokat", vagyis a fentebb említett tisztásit és a sólyomkőit vitesse át az új templom éppen elkészült tornyába.

367 A sólyomkői ellenállás szele valószínűleg már érezhető volt, mert a püspökhelyettes a varsági plébános feladatává tette a nép meggyőzését az intézkedés szükségességéről. A sólyomkőiek nagyon zokon vették "ajándék harangjuk" elvitelét. A sérelmes esetet a XX. század végén is úgy emlegetik, természetesen időpont nélkül, mint a sólyomkői harang hajdani "ellopását". Képviselőik mindent megtettek, hogy újra harangot szerezzenek az 1898-ban épített, impozáns méretű, átmenetileg elárvult harangtornyukba. A mozgalmat Miklós Antal nagykútpatakai tanító vezette. 1905. szept. 10-én gyűlést tartott Sólyomkő és Forrásköze népének a nagykútpatakai iskola udvarán. Ezen a gyűlésen "...elhatároztatott, hogy a Sólyomkőhegyen lévő harangtoronyba, az ajándék harang helyett, mely a varsági templomtoronyba lett vive, egy más új harang vétessék közadakozás útján". A gyűlés után egy gyüjtőíven HIT. III. kat. fölv. 5375/3. UPI. Főesperesi iratok. Dos. 141. 1898/90. VAPI. Plébániai iratok. (1902-1919). 1904. OPI. Római katolikus egyház jegyzökönyvei (1869-1902). 126. - A gyulafehérvári püspök 1898. máj. 16-án kérte föl Jung Cseke Lajos udvarhelyi föesperest, hogy az "Oroszhegy-nagykútpatakai" harangot "bcnedicalni szíveskedjék", hamar úgyis fölmegy a havasokba. Mivel a főesperes tervezett havasi útja elmaradt, a fölszentelés jogát átruházta Laiber Antal oroszhegyi plébánosra. (UP1. Főesperesi iratok. Dos. 141. 1898.) VAPI. Plébániai iratok. (1902-1909). 1904.