Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

II. Múzeumi műtárgyak - Gyarmati Andrea: Halasiak az 1848–49-es szabadságharcban

Gyarmati Andrea: Halasiak az 1848—49-es szabadságharcban századba volt beosztva. Bábáról Nákófalvára vonultak, ahol a 80 főből álló lovas nemzetőrök elváltak a csapattól, a gyalogság pedig Kikindán, Basahídon, Nagybecs- kereken és Lázárföldön át november 29-én Emesztházára érkezett. Másnap megindultak a tomaseváci szerb felkelő tábor ellen, de kénytelenek voltak visszavonulni. Ezt követően a halasi első század Nagybecskerekre került, a második pedig Lázárföldön teljesített előőrsi szolgálatot. A magyar csapatok decem­ber 15-én elfoglalták Tomasevácot. A csatában részt vettek a halasi nemzetőrök is.3 Gál Lajos halasi nemzetőr hadnagy visszaemlékezése maradt ránk, ki a szem­tanú hitelességével számolt be a jarkováci csatáról és Tomasevác bevételéről. „1848-ik év december havának 14-ik napján ügyeletes nemzetőr tiszt voltam Boros község piacán. Boros a volt bánsági határőr vidéknek egy faluja Tomasevác közelében a Temes folyó jobb partján. ... Tomasevácot ... 1848-ban a fellázadt rácok igen szép, erős s kiterjedt földművekkel erődítették meg, melyek bőségesen fel valának fegyverkezve kitűnő császári tüzérséggel. Az őrséget vasfegyelemhez szokott határőrök, s Kricsanin [helyesen Knicanin] tábornokkal átjött igazi szerbek képezték. A magyar sereg jobb szárnyát Vetter, a középhadat Kiss Ernő, a bal szár­nyat pedig gróf Hadik tábornok vezényelte. Ennek a bal szárnynak volt kiegészítő része a halasi nemzetőrség két gyalog százada, melynek egyikénél, mint önkéntes nemzetőr, én voltam az egyik hadnagy, s mint ilyen álltam fél századdal ügyeletes tisztként Boros piacán ... Damjanich tábornok december 14-én érkezett meg a Tomasevácon alól egy kis mérföldre fekvő Jarkovácra. ... Úgy éjfél körül lehetett az idő, midőn a tomaseváci redutból egy ágyúlövés bömbölt bele a végtelen siket éjszakába. Abban a percben megperdültek a dobok és felharsogtak a trombiták, a magyar hadállás egész hosszában s a fellármázott csapatok fegyverbe sorakoztak. Kevés vártatva elcsendesült minden. Az ellen nem mozdult, a mieink várták a táma­dást. Hanem úgy egy vagy másfél óra múlva a folyón túl, a nyílegyenes rónán Jar- kovác irányában, élénk puskatűz keletkezett. Azonnal tisztában voltunk vele, hogy Damjanich seregét támadta meg véletlenül az ellenség. A puskaropogás és a fel­villanó puskatűz kétségtelenné tette, hogy Damjanich megtámadott előőrsei élénk tüzelés közt hátrálnak. Kevés idő múlva, mint futótűz terjedt el a hír a mi táborunk­ban, hogy Damjanichot az ellenség meglepte. ... Rettenetes állapot! Ott vívódik csaknem a szemünk előtt a meglepett oroszlán. Tudomással bírunk a végveszélyről, és mi nem segíthetünk. Kiss Ernő hadserege ... tétlenségre van kárhoztatva a Temes által. Hanem úgy hajnal felé egyszer csak Jarkovác elkezd több helyen égni, a pus­katűz intenzívebbé lesz, az ágyúk megdördülnek, s nemsokára kivehető lesz, hogy a mieink előre törnek, s az ellenség mind gyorsabban hátrál Pancsova irányában. Hála a magyarok Istenének, a hős Damjanichnak s a vörössipkás halál angyaloknak, ... az ellenség teljesen megveretett. Mi pedig virradatkor bementünk az ellenségnek az éjjel üresen hagyott tomaseváci sáncaiba, eloltottuk a meggyújtott hidat, melyhez az utászok lajtorjákat kapcsoltak, hogy addig is, míg a híd fogat megérkezik - úgy ahogy használható legyen. Honvédek és nemzetőrök versenyezve rohantak a létrá­hoz fel, s a hídon által Tomasevácra mentek..4 3 Ö. KOVÁCS József- SZEITERT Gábor 2001.58-80. 4 PÉTER Tamás 1990. 3-5. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom