Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Szakál Aurél: Grosz Antal fényképész, Kiskunhalas
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében A kecskeméti Pietá-oltár megrendelőjének személyét és/vagy az oltár ikonográfiái koncepciójának kidolgozóját keresve fontos elem, Sasvár és Pest esetében is, a pálosok szerepe. Különösen azért, mert egy volt kecskeméti ügyvédből lett pálos szerzetes a Mária-kápolna mellett telepedett le 1763-ban, sőt halála után 1800-ban kelt végrendeletének megfelelően, az előtte lévő téren temették el.16 A remeteéletet élő Kókai Benedek rendkívül népszerű volt a kecskeméti hívők között, gyakran keresték föl őt, s 1821 óta több kiadást ért meg Krisztus atyafisága... című imádságos könyve is. A Pietá típusa Vesperbildként (elnevezése a nagypéntek esti ájtatosságra, liturgikus eredetére utalva) született meg a 13. század végétől kezdve a német, főleg Essen környéki apácakolostorokban. E folyamatban erőteljes ösztönző szerepe volt a koldulórendi reveláció-irodalomnak. De fontos az eredetét tekintve az apokrif Evangelium Nicodemi is, mely Máriának arról a vágyáról szól, hogy halott fiát még egyszer az ölében tarthassa (lásd Mária a kisdeddel). A Pietá lényegében a Keresztlevétel és a Sírbatétel közé helyezhető, bár a passió eseményeitől független, időtlen Andachtsbild, ahol Mária anyai fájdalmán van a fő hangsúly, míg a halott test beállítását döntően a sebek láttatása befolyásolta. A sasvári kegyszobor jól láthatóan a típus virágkorában, valószínűleg a 16. század elején született késő gótikus munka. A 18. századra kegyszoborként átöröklődött forma, a katolikus hívők számára továbbra is alkalmasnak bizonyult a vallásos tartalmak érzelmi alapú megközelítésében, amit jól mutat az ikonográfiái típus kiemelkedő népszerűsége a barokk kori búcsújárás kultusztárgyai között.17 Igaz, az átélhetőség dramatikusabb jellegű, szélsőséges eszközei (gesztusok, mimika, mozgalmas drapériakezelés), a kegyszobrok kultikus szerepe miatt, szinte teljesen eltűntek, s gyakorlatilag egy közösségi szempontból elfogadhatóbb, egyszerre jel- és díszítményszerü, illetve egy hivatalosabb, triumfális felfogás irányba mozdultak el. Korábban lehetett talán egy másik mellékoltár is a kápolnában, amely „az üdvözítő feltámadását képezi, a szent sirhoz kenetet vivő asszonyokkal”.18 Homyik János szerint ennek létéből magyarázzák, hogy „Húsvét hétfőn Emausba menés volt szokásos. A Mária kápolna gyepén ekkor mézes-bábosok ütötték fel sátraikat. Laczi- konyhások sütötték a friss czigánypecsenyét, mely jól esett a foszlós kalácshoz, a finom béléshez, a tojásos pereczhez, az oltásos pogácsához, mit az anyjuk rakott a kocsi ládájába. Ez volt az ébredő tavasz első népmulatsága.” Jókai Mór írt így első regényében, az 1842-1844 között Kecskeméten töltött református főiskolai éveire visszaemlékezve. Mindamellett az is lehetséges, hogy nem egy másik mellékoltárról írt Homyik, hanem csupán a Pietá-oltár stipesében kialakított Szent Sírra utalt. Elvileg, ugyan a sziklasírban fekvő halott Krisztus ábrázolása ellentmond ennek, hiszen az Mária Magdolnával együtt inkább a sírbatétel jelenetéhez kapcsolódik. Esetlegesen az is felmerülhet, hogy a ma látható hiányosnak tűnő állapot az eredetihez ha16 A helyén ma gránitszürke kőkereszt áll a következő felirattal: „A felfeszített Jézus Krisztus a világ megváltója dicsőségére és tiszteletére ezen keresztet emeltették Lajos József és neje Farkas Erzsébet 1909 május hó 3. án.” 17 TÜSKÉS Gábor 1993.25. 18 HORNYIK János 1927. 23. 181
