Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Merinu Éva: Vízi közlekedés és teherhordás a Duna Bács-Kiskun megyei szakaszán
Mer inn Éva: A vízi közlekedés és teherhordás... A folyón való csoportos átkelés eszközei A folyón való csoportos átkelést szolgálta a dereglye, később a komp, a hidas vagy a révhajó. Ezek a közlekedési eszközök a folyó két pontja között szállították az összegyűlt embereket, vagy ha állatokat akartak átvinni a vízen, kocsi vagy szekér érkezett az átkelőhelyre. Tulajdonképpen mozgó hídként funkcionált a két part között. A dereglyébe farral tolták be a kocsit, mivel csak egy bejárata volt.19 A legelső kompokat fenyőgerendákból állították össze. Orruk és faruk egyforma széles és alulról felfelé enyhén emelkedő, hogy a parthoz jobban illeszkedjen. Kétoldalt korláttal látták el, és az oldalak magasságában vízszintesen lepadlózták erős deszkákkal. Elöl-hátul sorompókat szereltek rá. A két part között erős köteleket feszítettek ki, ehhez a kötélhez pányvázták a kompot kötéllel vagy lánccal. A komp csak a kötél mellett haladhatott, s részint a víz sodra hajtotta az ellenkező part felé, részint a révész vagy az utasok hajtották előre azzal, hogy a kifeszített kötélbe kapaszkodtak.20 A vízi teherszállítás módjai A tutajok A vízi közlekedés és szállítás egyik legősibb elve és gyakorlata az úsztatás, eszközei a tutajok. A tutaj-kereskedelem a XIX. század közepén érte el tetőfokát, majd az I. világháború után fokozatosan megszűnt.21 A tutaj-kereskedelem kialakulásának egyik legfőbb oka az volt, hogy az Alföldnek szüksége volt az erdős vidékek építőanyagára, a fára és a tűzifára is. A hegyvidékek népének pedig az erdő és a tutajozás adott megélhetést, a fáért cserébe gabonát kaptak az Alföldön.22 A tutaj összekötött hosszú farönkökből készült. A tutajkötő helyeken a különböző hosszúságú szálfákat 6-12 öles, megközelítően egyenlő hosszúságúnkra vágták, és a vízparton egymáshoz kötötték oly módon, hogy a vékonyabb végük alkossa a tutaj elejét. így könnyebben lehetett kormányozni. A tutajeresztés rudakkal, illetve a járomba fogott hosszú kormányevezőkkel, kormánylapáttal történt. Minden tutajt két tutajos vezetett le a folyó egy bizonyos pontjáig, ahol azokat kereskedők vették át, s a továbbúsztatásukra újabb embereket fogadtak. A célállomásra érkezve, kikötéskor az egyik végén vasalt, hegyes rúddal fékezték. A kikötők adtak helyet a tutajokkal érkező faanyag feldolgozását végző fatelepeknek, fűrésztelepeknek, fafeldolgozó üzemeknek. De itt jöttek létre a hajóépítő és javító superplaccok is.23 A fenyőfatutajok legtöbbször teherrel megrakottan érkeztek: tűzifát, mezőgazdasági eszközöket, gyümölcsöket is szállítottak, hogy azokat útközben értékesítsék, 19 GRÁFIK Imre 1971.82. 20 BABUS Jolán 1959. 32-36. 21 K. KOVÁCS László 1982. 373-375. 22 BELLON Tibor 2001. 280. és 2003. 149. 23 GRÁFIK Imre 2001. 975-980. 122
