Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Merinu Éva: Vízi közlekedés és teherhordás a Duna Bács-Kiskun megyei szakaszán
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Merinu Éva VÍZI KÖZLEKEDÉS ÉS TEHERHORDÁS A DUNA BÁCS-KISKUN MEGYEI SZAKASZÁN Bevezetés A Bács-Kiskun megye népművészeti kötetébe feladatul kaptam a közlekedés és teherhordás témakörének feldolgozását. Eddigi kutatásaim alapján a dunai vízi közlekedés és teherhordás kapcsán szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel. A Duna mentén élő emberek élete szorosan kapcsolódott a vízhez. A víz meghatározta életmódjukat, gazdálkodásukat. A folyó menti, alföldi területek nagy részét időszakosan vízjárásossá tevő áradások elkerülhetetlenné tették a lakosság vízhez való alkalmazkodó képességének fejlődését, a vízen járás mindennapos gyakorlatát. A vízi közlekedés és szállítás szerepét tovább fokozta a vízhez kötődő haszonvételek, a halászat, a tutajozás, a révek és a hajózás kiterjedése. Az árutermelő gazdálkodással a szállítás jelentősége még inkább megnőtt. A vasútvonalak megépítése előtt a nagyobb távolságokra történő teherszállításnál a vízi utaknak nagyobb jelentősége volt, mint a szárazföldi útnak, ez utóbbiak rossz, elhanyagolt állapota miatt. A magas parton a folyó mellé épült mezővárosok szabadalmas helyzetüket részben a dunai kereskedelmi útnak köszönhették. A folyószabályozások előtt az ártérben települt falvak az év legnagyobb részében csak vízi járművekkel közelíthették meg gazdálkodásuk ártérben szétszórt területeit. A lakosok csónakon hordták haza a szénát az áradások miatt. Volt olyan eset, hogy a temetőbe is ladikon szállították a halottat. Csónakon közlekedett a lakodalmi menet. Ladikból vágták tavasszal a zsenge nádat az állatok felerősítésére, és nemegyszer csónakról aratták ki a búzát is a vízből. Csónakon jártak ki az ártéri gyümölcsösökbe, káposztás- és veteményeskertekbe.1 A Sugovicán a Dunántúlra eső erdőkből csónakokon hordták a fagallyakat. A csónaktulajdonosok „felében” végezték az átszállítást. A bajaiak 1957-ben a Dunán túli területekre jártak szederlevelet szedni, melyet a bajai Planta-gyár vásárolt fel. A szederlevelekből teát készítettek a gyárban. Körülbelül százan foglalkoztak gyógynövény, gomba, körte és szederlevél gyűjtésével, melyet csónakon evezve szállítottak át a Sugovicán.2 A vasúthálózat kiépüléséig a folyó menti településeknél a vízi utaknak elsődleges szerepe volt a települések közötti forgalom lebonyolításában is. Az eltérő természetföldrajzi adottságú területek termékei jórészt vízi úton cseréltek gazdát. A kereskedő asszonyok kofahajókon látogatták meg a nagyobb települések vásárait, ahol zöldséget, gyümölcsöt, tejhasznot, tojást, baromfifélét árultak. A bajai szerdai és szombati piacokra az egész környék felvonult. Dunaszekcsőről, Bátáról, a part menti 1 ANDRÁSFALVY Bertalan 2007. 211. 2 DANK.Ó Imre 1957. 119
