Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Kispálné Lucza Ilona: Kultusz vagy irodalomtörténet?
Kispálné Lucza Ilona: Kultusz vagy irodalomtörténet? A nyelvhasználat erős hatásgyakorlási szándéknál figyelhető meg, különösen fontos szerepet kap akkor, amikor a lelkesítés, a bátorítás és a bátorság, a példaállítás a cél. Ehhez feltétlenül szükséges az emelkedett nyelvhasználat, ekkor jelennek meg az állandó jelzők, állandó nyelvi fordulatok. A szokásrend - a kultusz harmadik vizsgált megnyilvánulása - folyamatosan és egyenletesen működő kultuszápolási terület, hiszen Kiskőrösön adott a lehetőség és a feladat. A születési hely ténye, és az, hogy a szülőház megmaradt az utókor számára, megszabta a szokásrend működésének alappilléreit. Fontos és elkerülhetetlen feladatokat, kultuszápolási teret szabott meg a szülőház megjelölése, látogathatóvá tétele, megőrzése. A szerep és feladat súlya annak függvényében nőtt vagy kevesbedett, hogy az országos vagy közösségi érdek hogy kívánta, de mindig is kérdés volt a megléte függetlenül attól, hogy éppen ki volt a fenntartója, működtetője. Alapvetően meghatározta tehát e kegyeleti hely az emlékjel-állítás szükségszerűségét, tudati elemként erősen élt és élhetett a gondolat, hogy az itt élők minél többet találkozzanak a költő személyiségével, munkáival, életművével. Ez biztosította a méltó megünnepléseket, különösen az évfordulós rendezvényeket szervezték nagy gonddal. A ránk maradt dokumentációkból tudni lehet, hogy milyen hátterek mozgatták a szervezett, szinte intézményesített programokat. A XIX. században országos ügy és kérdés volt Petőfi, a kultusz bázisát, a szülőházat Kiskőrös nevével összekapcsolva 1880-ban Jókaiék támogató és irányító szervezésével beillesztették a köztudatba. A húszas évek kultuszszervező tevékenysége a város vezetőire illetve a zömmel belőlük álló civil szerveződésekre hárult, a 48-as centenáriumi rendezvényt jól megválasztott emlékbizottság szervezte, az 1973-as évfordulón a városvezetés és a város intézményei, az 1997/98-as évfordulót országosan összehangoltan, helyi sajátosságokat figyelembe véve szervezték. A kultusztörténet és kultuszvizsgálat elkerülhetetlenül fölveti a kérdést, van-e kapcsolat a kultusz és valamelyik tudományág között, ha igen, hol húzódik a közöttük a határ, illetve milyen lehet az átjárhatósága, ha szervesen kapcsolódik a kultusz és valamelyik szakterület, pl. az irodalomtudomány. A kiskőrösi Petőfi-kultusz története áttekinthető más forrásokból, most inkább azokra a részletekre fókuszálnánk, ahol ez a határ nem választható el, vagy egyáltalán nincs is határ. Szerencsére ránk maradt néhány kézirat korábbi megemlékezésekre írt beszédekből is. Ismerjük Jókai Mór avatóbeszédét, szinte oltárrá szenteli ezt a helyet. „ Tudni fogunk így egy helyet, ahol vele holta után is találkozhatunk Sírját úgysem találjuk fel. Hamvait szétszórták a szelek. -Annál jobb. így mindenikünknek, minden magyarnak jut belőle egy porszem. ” 1 Tudni fogunk egy helyet, ahová elzarándokolhatunk. Tudni fogunk egy helyet, ami pótolja a sírt, hamvait. Jókai szerepet szán a szülőháznak, a zarándokhely szerepét. Megvan a Petőfi születésének 100. évfordulójára írt emlékbeszéd. Szilágyi Frigyes ékes kézírással könnyen olvasható, ám nehezen megtartható szentenciákat üzen Petőfi által, toleranciára, egymás megbecsülésére int. A háznak viszont kiadja a nemzedékeken átívelő, a Jókaiéval rokon küldetést: „És te, nádfedeles kis ház, Kiskőrös örök büszkesége, e hivatásod teljesítésében állj időtlen időkig, légy továbbra 1 1 Jókai Mór Kiskőrösön elhangzott beszéde 1880. október 17. 154
