Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Kothencz Kelemen: Szűcsmesterség Baján a XX. században
Kothencz Kelemen: Szücsmesterség Baján a XX. században idejét követően, illetve a hétvégeken, saját műhelyében a varrógép mellett találta fel magát. Akkoriban leginkább csak családi szükségletre dolgozott. Egészségi állapota miatt viszonylag fiatalon nyugdíjazták. Ekkor határozta el, hogy iparengedélyt vált ki (1969. augusztus 29.), és hivatalosan is szeretett szakmáját gyakorolja. Az 1969. év szeptember 6-án belépett a Kisiparosok Országos Szervezetébe. Kisfalvi a juh-, karakul vagy perzsa bárány- és kecskebőrök mellett dolgozott még nutria-, pézsmapatkány-, vidra-, nyest-, nyúl- és macskaprémekkel is. Nagy szakértelemmel végezte a bőrök toldását, illetve eresztéses eljárással hosszirányban történő nyújtását. Miután híre ment kézügyességének, Baja környékén kívül érkeztek hozzá Kunfehértóról, Pécsről, sőt még egy hölgy Győrből is elhozta javítani szőrmebundáját. Munkájában segítőtársa felesége volt, aki a sapkák, kabátok bélelését végezte. A bőr kikészítése a német szűcsöknél A szűcsök a munkájukhoz szükséges nyersanyagot általában nyersbőrgyüjtők- től,9 később falusi juhászoktól, mészárosoktól szerezték be. Mormer Lajos egy bizonyos Bukfald nevezetű bőrkereskedőtől vásárolta a nyersbőröket. A második világháború alatt, a ’40-es évek elején zár alá helyezték a bőrvásárlást, akkor szűnt meg a folyóknál történő mosás is. A juh- és báránybőrök kikészítése a német szűcsöknél némileg eltért a hagyományos bőrkikészítéstől.10 Az első műveletet a mosás jelentette. Ezt a munkát a nyári időszakban, június elejétől szeptemberig végezték a szűcsök. Ilyenkor a mester és inasai - négyen-hatan - kivonultak a Sugovicára. A szeremlei vámnál minden szűcsnek volt kijelölt mosóhelye. Előző este a mosásra szánt száraz nyersbőröket bálába kötötték. A másfél, kétkilós bőrökből 100-120-at kötöttek össze. Egy karót ütöttek le a vízparton, ehhez rögzítették a bálát, amit aztán belenyomtak, letapostak a vízbe. Ha nem megfelelően rögzítették a nyers bőröket, akkor az ár könnyen elvitte azokat. Ilyen esetben másnap csónakból, csáklyával történt megkeresésük. A szűcsök a bőröket éjszakára sem hagyták őrizetlenül. A kecskelábú asztal alá régi kabátokat terítettek, és azon aludtak éjjel az inasok. Másnap már kora hajnalban megkezdték a munkát. Derékig beleálltak a folyóba. Két kecskelábra egy deszkát helyeztek, és azon öblögették bő vízzel a bőröket. A jól átázott bőrök szőr felőli részét lóvakaróval tisztították meg a szennyeződésektől. A parton 140-150 cm magas, 110—120 cm átmérőjű, az alja felé szűkülő, fából készült kádak álltak. A kádakba a Dunából vizet mertek, majd szőrével fölfelé beletették a bőröket. Mindegyikre egy marék apróra tört szappangyökeret szórtak. A szappangyökér vagy más néven bolhavirágn hasonló a tormához. Kb. 2-2,5 cm-es átmérőjű és 30-50 cm nagyságúra nő meg. Kerülők, mezőőrök szedték a szeremlei, bátmonostori határban. Nyers állapotban kévébe kötötték, és hozták Bajára a piacra vagy a házakhoz árulni. A szűcsök 1 cm-es darabokra vágták bárddal, napon meg9 SÓLYMOS Ede 1960-61. 3. 10 Vö.: FRECSKAY János 1912. 380-381. " SÓLYMOS Ede 1960-61. 3. 76
