Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)

A Duna és a Tisza között I. - Gallina Zsolt: Tüzelőberendezések egy szarmata településen

Tüzelőberendezések egy szarmata településen

II. Külső kemencék

A belsőnyíri lelőhelyen feltárt kemencék többségére a szűk szájnyílás, az erősen átégett agyagtapasztás (sütőfelület) és a cserépszigetelés volt a jellemző. E vonások a sütőkemencékre jellemzőek.11 Tehát az itt feltárt kemencék sütőkemencék (is) lehettek. Itt végezhették a kenyérsütést. Feltételezhető, hogy a főzést is végeztek szabadtéri kemencékben.12

Speciális volt a 38. előtérgödrös külső kemence, amelyet nem megépítettek (mint az itt levő kemencék többségét), hanem a földbe vájtak. A tojásdad alaprajzú, 80x120 cm átmérőjű, kemence keresztben szélesebb volt. Egyenetlen, tapasztatlan feneke alig volt átégve, sütőfelülete nem volt, déli felének alján hevenyészett cserépréteget helyeztek el. A kemence alja hátrafelé lejtett. A fenti kritériumok megfelelnek az Árpádkorban használatos föstölőkemencéknek.13 E kemence tehát aszaló, füstölő, hússzárító, gabonapörkölő funkciót láthatott el a fustölőobjektumok mellett.

Bizonyos jelek azonban arra utalnak, hogy ipari tevékenység is folyt ezen a területen. Az edényégetésre utaló közvetett nyom a kerámiasalak. Ez alacsony hőfokon égetett kézzel formált edényeknél jelentkezhet. Számos objektumból került elő vas- vagy agyagsalak töredék (21., 40., 60., 68., 72., 74., 75., 80., 89., 123., 174.). A salakanyagok sűrűsége arra utal, hogy az 58-59. (4. ábra) és a 80-82. kemencebokrok kemencéinél gyanítható valamilyen ipari tevékenység. A 80-82. kemencebokor közelében levő salakanyagos gödrök, a tőle D-re, mintegy 100 m-re található agyagnyerő gödrök és kopolyakutak erősítik a feltételezést, hogy edényégetés (is) folyhatott e kemencékben.14

Bár egyik kemencénél sem került elő osztott égető- és tüzelőtérre, átlyuggatott agyagrostélyra utaló nyom, ami az edényégető kemencék pregnáns bizonyítéka lenne, azonban néhány kemence esetében van közvetett nyom a feltételezett háziipari használatra. A 81. kemence nagy mérete (180x120-150 cm) és hamusgödrének hiánya is

11 MÉRI 1963. 273-280.; VÁLY1 1992. 135-136., 151-153.

12 A külső kemencék funkciójának megállapításához célszerű néhány néprajzi adatot figyelembe venni. Még e században is voltak kőből és téglából épült, betapasztott, félgömb alakú nyári kemencék a moldvai csángóknál, amiket főleg sütésre használtak (VERESS 1931. 30.). Csobotfalván (Csík megye) kúp alakú, padkás kemencét használtak kinti sütés-főzésre (VISKI 1931. 23-24. 22. ábra 26-27.). Kemencében főzésre is van adatunk (KŐHEGYI - VÖRÖS 1992. 106.). E század elején főtt ételeket készítettek cserépfazekakban, gyümölcsöt, gombát aszaltak az Alsó Őrségben (PALOTAY 1932. 129-130.).

13 MÉRI 1963. 273-280.; VÁLYI 1992. 151-153.

14 Sebastovce-Barcán két kemencéből álló kemencebokor és szárító(?) került napvilágra egy II. századi fazekasmühely mellett (LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1963. 59-86.). Sándorfalva-Eperjesen a fazekasműhely a telep legdélibb részén került elő. Hozzátartozott egy gödörrendszer az oldalába vájt edényégető kemencével, különálló kút és a gölöncsér háza. A gödrökből itt is nagy számú salak, rontott töredék került elő. (VÖRÖS 1982. 27-29., 36.). Nagymágocs-Paptanyán egy földbe mélyített, szabálytalan formájú, 5x3,5 m alapterületű építmény került elő, benne edénykészítésre utaló nyomok, agyagrögök voltak. A vélhető gölöncsérműheiy közelében edényégető kemence maradványait tárták fel (KJM Rég. Ad.: 115-84/1-4.).

157