Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
Miután azt hiszem, te most nem szívesen maradsz Kecskeméten, ismét ajánlom menj oly vidékre, a hol vagy románul vagy tótul megtanulhatsz s oly megyébe, a hol még vannak patika nélküli községek..., csak úgy fogsz az életben önálló lenni, ha magadra támaszkodol, s magad teremtesz magadnak helyzetet. Ha aztán egy vidéki mezővárosban már berendezett patikád van, akkor házasodj, s akkor fogsz haladni, meglásd akkor még Malvin is elmegy utánad. ” /171. o./ Katona Béla ekkor már 40. éves komoly felnőtt kérfi, koronaügyészhelyettes, a Demokratia szabadkőműves páholy főmestere és öccsénél 14 évvel idősebb. Nem csoda, hogy bölcs, enyhén monarchista szemléletű tanácsokkal látta el öccsét, és bátorította az újrakezdésre. Katona József más természetű lévén, mint bátyja, persze nem fogadta meg az okos tanácsokat. Gyöngéd érzéseinek és családszerető hajlamának engedve itthon maradt, és Ernő öccsével titokban fotográfiákat készített. A belőlük komponált fotóalbummal kedveskedtek édesapjuknak 1894 Karácsonyán. 1897-ben feleségül vette Zombory Irént. Vőlegénysége utolsó időszakát így örökítette meg a napló 214. oldalán: „Közeledett esküvőnk ideje, folytak a készülődések, pakolások, rendezések, olyan kedves volt minden egyes darab érkezése, olyan örömmel teli reménnyel rendezgettem el a kedves kis hajlékot. De jöttek az ajándékok is olyan nagy számban, hogy meghatott az ezek által is megnyilvánult, kifejezett szeretet. Különösen maghatott és boldoggá tett Józsi bácsi (anyai nagybátyja) jósága. Mindjárt vőlegénységem elején kaptam tőle az antik csiga díszítésű ezüst tálczát, majd az éjjeli szekrényre való vizes üveget, ezüst szegélyű pohárral, tálczával, később egy gyönyörű perzsa szőnyeget, majd az ezüst tejes, kávés garnitúrát. - Irén pedig kapott egy brilliáns karpereczet és fülbevalót. ” Az esküvőt február 2-án tartották Zomboryék házánál: „Mészáros nagytiszteletű úr esketett bennünket, násznagyok voltak Irén részéről Horváth Béla, az enyém Józsi bácsi helyett Béla bátyám. Emlékezetes, hogy pompás jó ebéd volt, s hogy igen jó étvággyal ettünk. A két násznagy gyönyörű szép beszédet intézett hozzánk. ” A következő évben megszületett leányuk, Klárika. Erről a nagy eseményről az apai elragadtatottság szavaival írj a 240. lapon: „ Öröm! Mely verőfényt, napsugárt árasztott kis lakásunkba, mely örömmel, boldogsággal töltötte el szívünket, hozta magával kis angyalunk, Klárikánk, mikor meg született márcz. 29-én. - Amiket fokozott évről évre, elkezdve a gügyögő kedvességgel, a soha meg nem szűnő, de folyton növekedő jóságával, hálás, hűséges megértő jó leikével, növelve még a minden iránt fogékony nemes, szép törekvésével.-Mikor megszületett, el sem lehetett képzelni azt a leírhatatlan boldogságot, a melyet Kicsikénk volt hivatva 16 éven át tüneményes, áldott kis életével reánk árasztani. Ha költők, művészek vették volna körül, csak azok tudnák megörökíteni híven Klárika minden szép, nemes iránt fogékony áldott jóságát. Az én gyarló toliam még nagy szeretetem daczára sem képes igazán hű képet adni az ‘ angyali jóságáról. - Öröm, boldogság volt minden lépése, minden szava, minden 190
