Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Fazekas István: Kiskunfélegyháza történetének kutatói (Szerelemhegyi Tivadar, Szalay Gyula, Mezősi Károly)

visszajött klánok telepeinek, szokásaik, társadalmi viszonyaik ismertetését, a magyar nemzetbe való lassanként! beolvadásuk történetét, az Árpád-, a vegyes-, a Habsburg-házbeli királyok alatt." Ennek folytatásaként vizsgálja a kerületek kifejlődését a német lovagrend jogviszonyát, a redempció történetét, a helyi birtokviszonyok alakulását, majd Félegyháza városiasodását a 18-19- században.

Kiemeli a művelődéstörténeti részletek fontosságát: „A IX. részben mindenütt a maga helyére fog jönni a művelődéstörténet is, melyre az egész munkában a fő súlyt fektettem."

Mai szemmel, többször is végigolvasva Szerelemhegyi művét, nemcsak forrásértékei adalékaival tekinthetjük ritka vállalkozásnak. Őstörténeti fejezetét a szakkutatás nyilvánvalóan meghaladta, mégsem mondhatjuk, hogy a friss szakirodalom ismeretével feleslegesnek tűnne Szerelemhegyi művének fellapozása. Kivételes tájékozottságára vall, hogy polemikus kérdésekben rendkívül óvatosan foglal állást (például a kunok nyelvével vagy a jász nyelvemlékekkel kapcsolatban). Az a tény, hogy néhány kunnak vélt szó eredetének megfejtésében tévedett (pl. Félegyháza nevét két kun szó összetételéből vezette le, vagy feltételezte a kucsma szó kun eredetét), a 19. század végi nyelvtörténeti kutatásaink kezdetleges jellegével, a keleti örökség kétes értékű megfejtési kísérleteivel is magyarázható. Különösen otthonos tájékozottsággal vezeti azonban olvasóját Szerelemhegyi a kunok feudalizálódására vonatkozó emlékanyagban, jóllehet, a régészettől még kevés segítséget kaphatott ehhez. Könyvének legerősebb anyaga a II. részben bomlik ki, az újratelepülés eseménytörténetének részletes leírásában, majd a város általános fejlődésének jellemzésében. Igaz, a művelődés- történeti részletek fő hangsúlyt kapnak, de nem feledkezik meg a gazdasági helyzet, a kézműipar jellemzéséről, a kereskedelem kezdeti életlehetőségéinek leírásáról sem. Nincs olyan helytör téneti téma, amelyhez legalább néhányszavas eligazítást ne nyújtana a mai olvasónak is Szerelemhegyi tanulmánykötete. Ősz szegezve egy ilyen futólagos áttekintés után Szerelemhegyi könyvének értékeit, könnyen felismerhető, hogy nemcsak Félegyháza, de a közeli táj, a Kiskunság, a jászsági kapcsolatok történelmi, sőt néprajzi emlékeinek feldolgozása közben sem nélkülözhető a száz évvel ezelőtt megjelent monográfia.

Másik kutatónk, akiről szólunk, sokkal közelebb állt a múzeumhoz, mint elődje, hiszen Szerelemhegyi csak a levéltárban vagy nagyobb városok könyvtáraiban kutathatott, talán bécsi ösztöndíjasként is készült már legmaradandóbb hatású műve megírására. Szalay Gyula első - és bizonyos értelemben kutatói munkásságával is már-már egyenértékű — érdeme épp a Kiskun Múzeum létrehozásához kapcsolódik. (Banner János Szalayról írt visszaemlékezésének címe is - Szalay Gyula, a Kiskun Múzeum alapítója - ezt az érdemét emeli ki.)

1893-úan került Kiskunfélegyházára Léváról, miután kilépett a kegyesrendi szerzetesek kötelékeiből. Kutatói munkássága két tudományágban is ismert, sőt elismert lehetett idejövetelekor: irodalomtörténettel és nyelvészettel foglalkozott.

Monográfiája jelent meg Virág Benedekről, s több tanulmánya jelent meg Petőfiről., s külön könyvet írt a finnugor nyelvrokonságról. Szépírói ambíciói is voltak, igaz, hogy versei, tárcái nem haladták meg a vidéki hírlapírás tárcarovatainak átlagos színvonalát. Kiskunfélegyházán 1895-hen lapot indít Félegyházi Híradó címmel. Ott veti fel egy úgynevezett „kun múzeum" létrehívásának szükségességét, megfogalmazza a múzeum gyűjtőköri hivatását is. Javaslatát a Városi Tanács 1902-ben- 133 -