Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
A Duna-Tisza köze mint alakuló emberi táj - Táji adottságok
a környezet adottságait a legnagyobb mértékben kihasználni.” (Sz. Körösi Ilona - Székely György - Sztrinkó István, 1983. 3.) Kecskemét környékéről, a Tisza mentéről, Bugac és Pusztaszer éléséről, gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásáról bőven és tárgyakhoz kötötten szólt a „Kecskemét régi népéletéből” című kiállítás. Korábbi leírások, gyűjtések és alapos kutatások a még a XX. században is megfigyelhető jelenségekkel egészülnek ki Sztrinkó István leírásában. Elgondolható, hogy a korábbi századokban, amikor méginkább bővében voltak a természet kínálta javaknak, mekkora jelentősége lehetett a lakosság eltartásában ennek a gazdálkodási módnak. „A kecskeméti határ nemcsak az állattartásra alkalmas pusztákból állt. A buckák között időszakos vízfolyások, zsombékos tocsogók, kisebb-na- gyobb nádas tavak tették változatosabbá a tájat. Például közvetlenül a város alatt Széktó és Csalános-tó Homyik János szerint az 1800-as évek derekán még közel 100 kh területű volt. E közeli, de a távolabbi bérelt pusztákon levő tavak is jó halászó helyek voltak, melyeket a város bérbe adott, kikötve mindig, hogy mennyi halat köteles a bérlő hetente piacra hozni.” A legtöbb halat azonban a Kecskeméthez tartozó Tisza szakasz szolgáltatta. Egy múlt század közepi leírás szemléletesen példázza, hogy emellett a folyó más hasznot is hajtott: „Kecskemét egyik legszebb pusztáját, Kis-Alpárt, s részpusztáját, Lakitelket, Szikrát, jó darabig érinti a Tisza ... hol a Tisza kövér kecsegéire jó halászat s tömérdek szárnyasaira kedvező vadászat esik, s hol végre a házföldek-, kerítések, cserények- s gyékényekre használt nádat, kákát, sajátságos sarló-idomú szerszámmal igen nagy meny- nyiségben vágják”. (Kubinyi - Vahot, 1980.) Ennek a rétnek a maradványa ma a Kiskunsági Nemzeti Park védett területe. Különösen gazdag és a régihez hasonló a lakosok köznapi használatában általában csak Rétnek emlegetett terület, amely a Kécskei-holtág környékén terül el. Idősebb embereket ez a régi tájra, növény- és állatvilágra, a régi haszonvételekre, egykori foglalatosságokra emlékezteti. A Tisza mindkét partján lakó idősebb emberek erre hivatkozva idézik fel más közeli Tisza menti rétek világát is (Ugi rét, Sasi láp. Kerektó). A levéltári adatok beszédesen bizonyítják, hogy a haszonvételek közül a Tiszán a halászat volt a legjelentősebb. Nemcsak a halászóhelyek bérbeadásából származó jövedelem volt számottevő, de a városba szállított hal mennyisége is jelentős volt. A szikrai vizek 1769-es bérbeadásakor pl. azt is kiköti a város, hogy „ennek felette pediglen a megfogott halakat minden külső és idegen előtt a mi lakosainknak ára szerént tartoznak adni, ha tudniillik csütörtökön megjelennek, mert különben a halászok sem kö25
