Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Bárth János: Előszó
ELŐSZÓ Pálfi János székelyszentkirályi plébános (1951-2014) nem sokkal múlt 63 éves, amikor 2014 végén hirtelen elragadta a halál. Döbbenettel hallgattam a Csíkszentgyörgyről telefonon Kecskemétre közvetített hírt. Jó barátok voltunk. Halála előtt két nappal felhívott telefonon. Jókedvűen beszélgettünk. Örvendett, hogy ez a könyv hamarosan megjelenik. Dehogy gondolta akkor, hogy a Libelli... 11. kötetét már nem veheti kezébe, mivel testét hamarosan elnyeli a máréfalvi temető köves földje, csak lelke vigadhat a könyv láttán az öröklét messzeségében. Miért írtam le ezeket a szavakat egy tudományos, vagy ha úgy tetszik, tudományos ismeretterjesztő könyv előszavában? Mondhatnám: az emlékezés, a kegyelet íratta velem. De ebben az esetben ettől jóval többről van szó. Bármily meglepő, ez a könyv soha nem született volna meg Pálfi János székelyszentkirályi plébánossága nélkül. No persze, Pálfi János Székelyszentkirályra kerülése előtt is tudtam, hogy a Bus- nyák-patak völgyében fekvő nagy múltú Szentkirály falu néprajzi kutatásra kiválóan alkalmas település. Az 1990-es évek első felében, varsági kutatásaim idején többször megfordultam Varság anyafalujában, Oroszhegyen. Olyankor átautóztam Szentkirályon. Csodáltam régi házait, zegzugos településképét. Kolozsvári, gyulafehérvári, székelyudvarhelyi, Csíkszeredái levéltári kutatásaim során is félszemmel követtem a szent- királyi írott dokumentumok híradásait. Ez a vonzódásom azonban kevés lett volna ahhoz, hogy Szentkirályon kutatást kezdeményezzek. 2009 nyarának végén azonban megváltozott a helyzet. Pálfi János, aki csíkszentgyörgyi plébánosként több mint 10 éven át támogatója és egyben tanúja volt alcsíki, csíkszentgyörgyi és Úz-völgyi kutatásaimnak, gyulafehérvári főpásztori rendelkezés folytán, váratlanul Székelyszentkirályra költözött. Azonnal gyanítani lehetett, hogy látogatásaimmal a szentkirályi plébánia épületét is előbb-utóbb belengi a néprajzi és a történeti kutatás szelleme. 2009 októberében egyetemi hallgatókkal hosszabb kutatóúton jártam Erdélyben. Velem indult el és velem érkezett haza Bereznai Zsuzsanna kecskeméti néprajzkutató, a Katona József Múzeum muzeológusa is, aki csíki és háromszéki munkálkodásom alatt az udvarhelyszéki Szentkirályon maradt, és ott a táplálkozás hagyományait kutatta. Sok jegyzetet és hangfelvételt készített. Tengernyi néprajzi élményben volt része. Ebből a kutatásból könyv lett, mégpedig ez a zöldbe öltöztetett könyv, amelyet kutatásszervezőként, lektorként és sorozatszerkesztőként tisztelettel bocsátók útjára. Bárth János néprajzkutató, történész Kecskeméten, 2015. január 13-án, Veronika napján 5
