Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)

Néhány szó Székelyszentkirályról és vidékéről

lomfalviakat békásoknak nevezték tréfásan, mert a békát megfogták, és a combját megették - a Nyikó mentén rengeteg a béka. A székelyudvarhelyiek voltak a kiflisök, mivel a városban, a pékségekben kiflit is sütöttek, míg a falusi ember maga sütötte a kenyerét, ám a kiflit korábban nem ismerték. A korondiak a csiprosok, cserépedényekkel látják el a vidéket. A farkaslakiak voltak a szenesök, mert a régi világban faszénégetéssel foglalkoztak, faszenet készítettek. Székelyudvarhely és Csíkszereda vetélkedése is gyakori beszédtéma. Amikor a megyeváltáskor egyesek azt akarták, hogy Udvarhely legyen a székhely, akkor a csíkiak így tüntettek: Udvarhelyre nem megyünk, aszalt szilvát nem veszünk! Mert ősszel Udvarhelyről vitték szekerekkel a szilvát Gyergyóba, Csíkba.

Oroszhegyen pedig így csúfolták a náluk szegényebbnek tartott településeket:11

Ülke, Tibód, Szenttamás,

Hárman vettek egy bikát.

Ha megütöd a farát,

Neked adja a szarvát.

Ülke, Tibód, Szenttamás,

Három sem ér egy kontrást.

Oroszhegy népéről is fennmaradt csúfoló történet:

Az oroszhegyi szurkosokat elhívták vendégségbe. Egy személyt hívtak, ám többen mentek, és sokáig ültek.

Leültek a székre, akkor:- No, szurok van a seggük alatt, nem tudnak felkelni...

" DUKA János, 1995. 199-200.

10