Bárth János: Vízvezető közösségek Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván - Libelli Transsilvanici 8. (Kecskemét, 2010)
Vízvezető közösségek az ezredfordulón
néhány év, esetleg néhány évtized múlva ismét nem léteznek. Erős a hatóságok törekvése arra, hogy Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva házai is előbb-utóbb rákapcsolódjanak a Csíkszeredái Harvíz Rt. vízszolgáltató rendszerére. Mindebből következik, hogy a kis vízvezető közösségek vízvezetékei valamiféle urbanizációs átmenet megjelenési formái. A székely találékonyság és a székely életerő produktumai. Emiatt a vízvezető közösségek, mint társadalmi alakulatok, szomszédsági közösségek, illetve vezetékeik, mint önerőből létrehozott urbanizációs vívmányok mindenképpen érdemesek arra, hogy a néprajz és a kulturális antropológia módszereivel kutassuk és bemutassuk őket. A vízvezető közösségek megalakulása a XXL század elején Az ezredforduló tájéka jelentős fordulatot hozott Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva vízellátásának, vízhasználatának történetében. Városi jellegű, nagy „vízmütársulati” vízhálózat még nem jött létre a két falu területén, de a székely találékonyság egyedi „kiscsoportos” vízvezetékek megépítésével igyekezett a nép javára fordítani a természeti környezet adottságait, lehetőségeit. 2000 és 2006 között sorban alakultak 5-10-20-30 ház népét összefogó vízvezető közösségek, amelyek a környező hegyek forrásainak vizét igyekeztek eljuttatni a csoport tagjainak falubeli házaiba. A forrásból táplálkozó helyi, egyedi vízvezetékek megvalósításának ötletéhez valószínűleg hozzájárult más székely települések példája. A székely varsági Tisztás és Forrásköze nevű tanyás terület forrásvizet szállító vízvezetékei már a XX. század utolsó két évtizedében működtek.12 Emellett példát adhatott vízvezeték-építésre a csíkszentgyörgyi Tsz is, amely a szocializmus korában csöveken vezetett vizet szarvasmarha tartó telepére egy Aj patakai forrásból. A vízvezető közösségek szervezésében Szentgyörgy valamivel előrébb haladt, mint Bánkfalva, mert kedvezőbb természeti adottságokkal rendelkezett. A Fiság völgyében hosszan elnyúló, viszonylag keskeny belterületű Szentgyörgyöt mindkét oldalról hegyek kísérik, amelyek nem esnek messze a falu házaitól. Következésképp, a hegyek lábainál csordogáló források vizét rövidebb vezetéken, kevesebb árok ásásával lehetett a házakhoz eljuttatni, mint Bánkfalván, ahol a hegyek távolabb magasodnak, és a falu délnyugati oldalán a Nagymező síksága, alcsíkiasan szólva, sinkasága húzódik. 2000 és 2006 között Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván 20 vízvezető közösség alakult meg. (A 21. a távoli Kotormány tízesben jött létre, de azzal ebben a tanulmányban nem foglalkozom.) A Szentgyörgy felső tízeseiben alakult régebbi közösségek általában kisebbek. Flázaik, telkeik egymással is keverednek. Előfordul, hogy a korábban alakult kisebb csoportot körbeöleli a későbbi nagyobb csoport. Bánkfalva felé haladva a csoportok általában újabbak és nagyobbak. Utoljára, az évtized második felében kezdett működni a martonosi, vagy más néven göncédi vízvezető közösség, amelyet 61 háztartás hozott létre. A szentgyörgyi csoportok között öt fős is akad. A legtöbb csoport 10-20-30 ház családfőjét foglalja magába. 12 BÁRTH János 2001. 184. 16
