Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
III. Ünneplő falu. Az esztendő népszokásai
gyorsítva igyekeztek behozni a lemaradást. Ha az ügy nem működött békés kikerüléssel, a jámbor csetepaté sem riasztotta vissza a derék ozsdolaiakat az elsőség megszerzésétől. Egy ilyen balul sikerült összecsapásnak esett áldozatul 1948-ban az akkori ozsdolai plébános lábszárcsontja és a körmeneti lobogók rúdja. Az eset egyik korabeli fültanúja így emlékszik a történtekre: Olyan volt, hogy amikor mentek több faluból, hát esszekerültek. Mentek az ozsdolaiak, mentek a más községek, s akkor úgy értek, hogy szinte egyszerre. De mi elejikbe kerültünk, akkor ott lett egy nagy verekedés. Összetörték a zászlórudakat, így mentek imádkozni, hogy elverték egymást. Lábtörés volt, olyan búcsú volt. Csíksomlyóra érve a zarándokok végigjárták a kálváriát, meghallgatták a Nyeregben a szentmisét és egy kendővel megsimogatták a Szűzanya szobor lábát, hogy hazatérve a betegeket gyógyítsák vele. A kegyhelyen töltött idő, virrasztással és imádsággal telt. Ha az ünnep lejárt, megtértek és hazagyalogoltak. A fáradt, elcsigázott zarándokok fogadására az ozsdolai gyerekek előre szaladtak a mezőn. Az érkezés híre hamar bejárta a falut, és a szerencsés hazatérés örömére még aznap este hálaadó szentmisét tartottak a Mária Magdolna templomban. A zarándokok szentképeket hoztak ajándékba az otthoniaknak, és egy új Mária éneket Somlyóról. A haza- út két-három napig eltartott. Az ozsdolaiak utoljára 1948-ban voltak gyalogosan Csíksomlyón. Napjainkban a plébánia bérel autóbuszokat, amire előzetesen lehet helyet foglalni. A zarándokok szombaton reggel indulnak a búcsúba, estére már haza is érnek. Szerelmi bohóságok, böjtök és mulatságok A böjtök és mulatságok hajtják az esztendő kerekét. A farsangi vigalomban felszabadult életöröm után a böjtök a lelki elmélyülést és a test megtisztulását szolgálják. Ebben a kettős dinamikában telik a farsang és a húsvéti ünnepkör. A böjtök és mulatságok a szerelem és az önmegtartóztatás váltakozó ünnepei. Ide tartoznak a szerelmi varázslásra alkalmas napok, (Május 1., András), a farsang, és végül a két legfontosabb böjti időszak, az advent és a nagyböjt. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsang a fiatalok ideje. Ozsdolán hatvan évvel ezelőtt még szombattól hétfőig tartott a mulatság. A három napból két este a fiatalok, egy este a házaspárok tartottak bált a Kultúrházban: hazamentünk, cseppet szundítottunk és kezdtük elölről. A színjátszó csoport nap közben darabokat adott elő, esténként pedig zenekar húzta a talpalávalót. A bálozás később szombat és vasárnap estére szűkült le. Az eladó leányoknak különösen fontos volt a farsangi időszak, hiszen ekkor dőlt el, hogy a legény merre tart, kit táncoltat meg a bálban, elhatározza-e magát, lesz-e őszre lakodalom? A szokatlanul sűrű bálozás mellett a farsang legfontosabb eseménye a húshagyó keddi téltemetés. A fiatal lányok és legények maszkának öltözve, szalagokkal és fenyőágakkal feldíszített szekerekre ülnek, és nagy zajcsapás, éneklés közepette vonulnak Kézdivásárhelyre, ahol az ott élő ozsdolai elszármazottak kaláccsal és pálinkával várják a farsangtemetőket. Ha Kézdi vásárhelyen kimulatták magukat, visszatérnek és napszálltáig járják a falut. A téltemetés legfontosabb szereplője a szőrtarisznyás, csálé kalapos, kezében pornóképekkel teleragasztott farsangi bibliát 48
