Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
III. Ünneplő falu. Az esztendő népszokásai
ismert. Egyedül Kisasszony napja kivétel, mely az ozsdolaiak kiemelt fogadalmi ünnepe. Kisboldogasszonynak a második világháború idején tettek fogadalmat az ozsdolaiak. A településen dúló nyolc napos csatának és tűzvésznek Kisasszony napján szakadt vége, ekkor szólaltak meg először a harangok. A falu megmenekülésének emlékére hagyták gyermekeikre szeptember nyolcadika megünneplését. A fogadalom megtartására több anekdota is figyelmeztet. Aki ezen a napon dolgozni ment, (mondván: ünnepeljenek a kisasszonyok!), villámcsapás érte a mezőn, a háza vagy a csűrje leégett. Azóta, hogy Hiliben egy alkalommal Kisasszony napján 5-6 csűr is a tűz martaléka lett, szigorúan betartják a munkatilalmat. A speciális munkatilalmak kifejezetten egy-egy típusú munkavégzésre irányulnak. A halottak hetében eltett káposztáról és savanyúságról úgy tartják, hogy bizonyosan megromlik. Az idősebb ozsdolaiak a két karácsony közti időszakot még napjainkban is szigorúan betartják. Az ollókat összekötik, nem mosnak, és nem teregetnek, még az állatokat sem fogják be, nehogy kárt lásson a ház a következő évben. Ahol kisgyermek van a háznál, a pelenkát nem teregetik ki az udvarra. Szentelmények ünnepe, szakrális védelem Bálint Sándor megfogalmazásában a szentelmények: „a katolikus egyház által a szentségek mintájára alapított látható jelek, amelyek bizonyos, főleg természetfölötti hatásokat hoznak létre, így segítő malasztot, a bocsánatos bűnök eltörlését, a gonosz szellemek távoltartását, a földi javak védelmét. A szentelmények céljukat tekintve, vagy áldások (benedictio), vagy ördögűzések (exorcismus), a szerint amint vagy Isten áldását kérik, vagy a gonosz szellem erejének megtörését szolgálják.”99 A szentelmények olyan természetes anyagok (víz, tűz, viasz, gyertya, szén, barka, búza, virág, hamu, tojás), melyek egy meghatározott rítust követően alkalmassá válnak a szakrális védekezésre, áldást, bőséget és egészséget hoznak a házhoz. Bár a vízvetéskor használt holt parazsas víz megkeresztelése nem a templomban történik, tágabb értelemben véve mégis szentelménynek tekinthető. A szentelmények megáldásának meghatározott alkalmai vannak. Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (február 2.) az ozsdolaiak egyszerű, fehér viaszgyertyákat visznek a templomba. A mise végén a hívek papilag megáldott, égő gyertyákkal vonulnak végig a falu főterén. A szentelt gyertyát később nagy időben, égszakadás idején veszik elő, lángja mellett imádkoznak a vihar csendesüléséért. A szentelt gyertyát szokták még égetni halott mellett, megkerítéskor ezzel kísérik ki a lelket (ld. temetkezés fejezet). A gyertyaszentelést követő napon az iskolás gyerekek a templomban kezdik a napot, ahol Balázs áldásban részesülnek. A pap kétágú gyertyát tesz a gyermek torkához, és megáldja, hogy ne legyen torokfájós. Április 25-én, Szent Márk napján az ozsdolaiak lobogókkal, körmenetben vonulnak ki a falu határába, egyik évben Bereck, másik évben Kézdivásárhely felé, ahol a táblák széléről mindenki tép egy marék búzát magának. Csao ideje alatt, amíg tilos volt a határkerülés, faládákban vitték a búzát szentelni a templomba. A szentelt búzát az ablakok vasrácsára kötik villámcsapás ellen, de akad olyan is, aki az istálló 99 BÁLINT Sándor 1941. 109. 35
