Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
IV. Temetkezési szokások
Mikor a temetési menet elhagyja a gyászos házat, néhány előre felkért szomszédasszony kiszellőztet, kitakarít, eltünteti a temetés nyomait. A nagyházban felállítják a toros asztalt, jó időben az udvaron terítenek.157 Előző nap a temetésre meghívottak kopasztott csirkét, tojást, egyéb alapanyagokat visznek a gyászos házhoz.158 Napjainkban a Kultúrház kis termét bérlik ki. A régi, 50-100 fős ozsdolai torokról nem hiányozhatott a meleg tyúkhúsleves, csorbaleves, töltött káposzta, a sült hús, a kalács, a sütemény, a bor és a pálinka.159 Az özvegy és a közeli családtagok nem segédkezhettek az ételek készítésekor, még egy murkot sem engednek megpucolni nekik, így a toros ételeket is a szomszédasszonyok vagy fizetett, lakodalmi főzőasszonyok intézik. A torban összegyűlök először asztali áldást mondanak, angyali üdvözletét, miatyánkot, hiszekegyet imádkoznak, és csak ezután ülnek asztalhoz. A diskurzus természetesen az elhunytról, a rokonságról és a temetésről folyik. Hogyan tovább? Mi lesz a családdal? Ki viseli az özvegy gondját? A késő éjszakába nyúló torral a temetés véget ér. A halott emlékének őrzése, hiányának feldolgozása a továbbiakban a szükebb családi és rokonsági kör feladata marad. A halott emlékezete. Lelkek és kísértetek Ha a gyászvendégek már elmentek és tor maradványait is eltakarították, kézzel foghatóvá válik az elhunyt hiánya. Még a csend is sűrűbb lesz. Az özvegy a következő napokat arra szánja, hogy a szekrényekben rendezkedik, az elhunyt ruháit válogatja. A lábbelik, kabátok, ruhák többségét a szegények, a cigányok kapják,160 csak kevés holmit tart meg emlékbe. Gyakran nekibúsul, ilyenkor a konyhában sír- dogál. Minden nap ellátogat a sírhoz, ahol könnyeit törülgetve imádkozik, és beszélget: miért hagytál el, édes Bélám! Ahogy letelik a gyászév, már csak vasárnap, mise után megy a sírhoz virágot ültetni, kapálgatni, rendezkedni. Ilyenkor magában elmélkedve elmeséli, mi történt a családban, kinek hogy megy a sora. Akinek nem bírja a lába a meredek temetői utat, megkéri Szabó „Templomos” Kati nénit, aki némi fizetségért cserébe szépen elrendezi, felvirágozza a sírt. Ha beszélgetésben felmerül a kedves halott emléke, neve után rögtön mondják: nyugodjék csendesen! A hathetes mise után a gyászos család kínációt tart a templomnál, a temetési virágokat is ekkor szedik le a sírról.161 Gyászmisét rendelnek a haláleset évfordulóján, olykor a halott névnapján is. Házastársat, gyermeket, közeli hozzátartozót egy évig, távolabbit hat-hétig gyászolnak, de akad olyan is, aki élete hátralevő részében nem veti le a gyászruhát. Táncba, mulatságba, esküvőre a gyászidő alatt nem mennek el. November elsején az összes halottért szentmisét tartanak, régi időkben ezt a misét a libera helyettesítette. A pap a kántorral szerre megáldotta a sírokat a család 157 Régi időkben a torban való megjelenés a haláleset tényét hivatott „tanúkkal” igazolni. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 2003. 196. 158 KUNT Ernő 2003. 193. 159 A kétezres évek első évtizedében a toron résztvevők létszámbeli növekedése és az ételsor leegyszerűsödése (virsli, pálinka, kávé, kalács) figyelhető meg. 160 A szegényeknek adakozás a halott lelki üdvéért tett kegyességi cselekedet. JUNG Károly 1987. 135- 136.; KUNT Ernő 2003. 199. 161 A szokás az ortodoxoknál is él. Vö. CZANK Gábor 2008. 259. 65
