Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
IV. Temetkezési szokások
reket szalajtanak el a hírrel. A temetési meghívók kiérkezésére már rendszerint mindenki túl van a részvételésen. Családi hagyatékokban kallódva még az 1920-as évekből is találhatunk fekete keretes, nyomtatott gyászjelentőket, amelyeken név szerint tüntették fel az elhunyt szűkebb rokonságát, körülvalóit. Napjainkra a jelentők kisebbek, rövideb- bek lettek, nem tartalmazzák a gyászolók nevét, viszont nagyobb példányszámban készülnek, így minden ismerősnek jut belőlük. A szöveget régebbi meghívókról mintázzák, és egy szép, szomorú idézetet választanak mellé. Szerepel rajta az elhunyt neve, lakcíme, életkora, adott esetben özvegységének és házasságának ideje, valamint a temetés helyszíne, időpontja. A gyászjelentés a temetkezési vállalatok alapszolgáltatásai közé tartozik, a rendeléstől számított egy napon belül el is készülnek vele. Ezeknek a kihordásával szintén rokon gyerekeket bíznak meg, akik egy délután alatt körbeszaladják a falut, és az előre megbeszélt helyeken a postaládákba dobják. A kapott gyászjelentőt szögre tűzik a konyhában, ahol a többi jelentő sorakozik, így mindig a legújabb van legfelül. A legtöbb helyen hathét után fiókba teszik (ekkor bontják le a sírról a koszorúkat és tartják a hathetes gyászmisét), vagy csöndesen imádkozva elégetik. Házastárs, szülő vagy gyermek gyászjelentőjét bekeretezve kifüggesztik abban a helyiségben, ahol a legtöbbet tartózkodnak, vagyis a konyhában. Fényképet ragasztanak mellé, rózsafüzért és keresztet akasztanak rá. Ha nagyon nekibúsulnak, kezüket rátéve sírdogálnak, imádkoznak, olykor még beszélnek is hozzá: miért hagytál el, kedves uram... Ha az elhunytnak még él a házastársa és új sírt kell megkezdeni, a parcellát a plébános úr jelöli ki. Erre viszonylag ritkán kerül sor, hisz Ozsdolán is szívesen temetkeznek a régen elhunyt nagyszülők helyére, családi sírokba. Ha még nem telt el kellő idő a sír megbontásához, annak közelében vásárolnak egy gondozatlan, fennhagyott sírt maguknak, mondván: édesanyám itt van, legyek én is mellette.148 Rátemetkezéskor a régi maradványokat a sír oldalába vájt gödörbe temetik, az új koporsót pedig a helyére eresztik. így szaporodnak a nevek az első látásra szűkösnek tűnő családi sírokon. Napjainkban a temető megtelésével erősödni látszik a rátemetkezés hagyománya. A régi sírok a meredek hegyoldalban elterülő temető alsó harmadában, puhább földön vannak, míg az új parcelláknak csak a kemény, kavicsos erdőalján jut hely. Ilyen helyen a sírásóknak jócskán csepeg a gerenda munka közben, és a testvivőknek is ügyelniük kell a meredek úton. Ozsdolának felekezeti megoszlás szerint három temetője van. A legrégebbi, katolikus temető az 1984-ben átalakított templom mögötti hegyoldalban, az ortodox a Románok utcájában megbúvó kis templom kertjében található. Mielőtt megnyílt volna a román templom körüli sírkert, az ortodox családok a katolikus temető alsó részébe temetkeztek. A felhagyott, gondozatlan ortodox sírokat napjainkban katolikus családok vásárolják meg. A mindössze néhány lelkes reformátusságot szintén a katolikus temetőben helyezik végső nyugalomra. A kishilibi cigánykápolna (1978) körül helyhiány miatt nem nyitottak temetőt. A harmadik temetőt a Borbáth család birtokából hasították ki az 1930-as években Kopolnó felett a hegyoldalban. Ezt az adventista és a pünkösdista gyüleke148 A nagycsaládi temetkezés általánosan elterjedt forma volt a magyar nyelvterület egészén. JUNG Károly 1987. 161. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 2003. 194. 61
