Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)

II. Párválasztás és esküvő

molyodott” és a szülők sem találtak kifogást a frigyben, többé más legény nem mehetett a leányhoz. A választott szerelmes viszont minden nap meglátogathatta leendő menyasszonyát. A legény a legközelebbi látogatás alkalmával egy szál szalmát tett a leánynál az ajtó sarkába. Ha a leány felvette, azt jelezte, hogy takarékos feleség lesz, ha nem vette fel, a legény jobban meggondolta a választást.63 64

A bálák, kalákák és a vizita mellett a májusi és az októberi vecsernye után lehetőség adódott a leányok hazakísérésére. A Kun kastély romjai mellett lévő leányok kútja vagy vadleány kútja volt a fiatalok találkozóhelye. Napjainkban lakóház épült a helyére, nem messze a templomtól.

Párválasztás. Eljegyzés és perefemum

Bár a szerelmeseknek köztudottan Isten elveszi a szeme világát,64 a végső döntést a szülők, és nem a fiatalok hozták meg. Elsődleges szempont a kiszemelt család gazdasági ereje, a föld nagysága, az állatok száma volt.65 Már az udvarlási időszak alatt szigorúan meghagyták a leányoknak, hogy csak hasonló anyagi helyzetű legénnyel álljanak szóba. A rokonházasságokat nem ítélték meg a legnagyobb szigorúsággal, de második unokatestvérnél közelebb ritkán merészkedtek. A báli időszakban az édesanyák egymás közt beszélték ki, ajánlgatták a legényeket és haja- donokat. Ha a házassági alkuban a gazdasági megfontolás győzött, arra a frigyre mondták: komámasszony esszeszerelte.

Mégsem siették el a házasságkötést a régi ozsdolaiak, hiszen a módosabb gazdák is elküldték leányaikat néhány évre szolgálni, hogy ügyes háziasszony váljon belőlük: azt nem értékelték jó háziasszonynak, aki az anyja szoknyájánál ült, szélesebb kibontakozásának tartották, aki szolgált valahol. A legények csak a három éves kötelező sorkatonaság után gondolhattak nősülésre. Ha megvizsgáljuk a házasságra lépők átlagéletkorát, azt láthatjuk, hogy a 20. század elején a férfiak 25, a nők legkorábban 20-22 éves korukban léptek frigyre. Aki a hosszúra nyúlt cselédszolgálatból hazaérkezve csak harminc évesen ment férjhez, nem tartották hagyományos értelemben vénlánynak.

Ha a választás megszületett, a legény a szüleivel együtt, süteményekkel és pálinkával vonult egy szombat este leánt kérni. A módosabbak már a leendő vőfélyt is meghívták. A leányos háznál előre tudtak érkezésükről: a házat kitakarították, az eladó lányt ünneplőbe öltöztették, így várták a kérőket. Ha vőfély is ment a leendő vőlegénnyel, rendszerint ő adta elő a jövetel célját, és a legény nevében kérte meg a szülőktől a leány kezét.66 Szerényebb keretek között ez az édesapa, ritkábban maga a legény tisztje volt. Ha a leányos szülőktől elhangzott a beleegyező ígéret, leültek és elfogyasztották a készületet, majd a szülők megegyeztek az eljegyzés időpontjáról. A

63 BALÁZS Márton 1942. 108.

64 Egy adalék a fiatalok szerelmi életéhez: a tavasszal virágzó baszakórévirág (Orchis, Orchidea. Csík- szentdomokoson ld. baszapurdé) gyökerét a legények kiszárították, és egy óvatlan pillanatban a lányok kenyerére szórták, s ettől úgy rájuk jött az a bolondság, hogy mentek a fiúkkal a bokrokba. V.ö. BALÁZS Lajos 2009.472.

65 A párválasztás szempontjainak Ozsdolán is érvényes, kitűnő összefoglalását adja Csíkszentdomokosról BALÁZS Lajos 1981.

66 Csíkban és Gyimesben a vőfély szerepét a gazda tölti be. ANTAL Imre 1983. 146-148.

23