Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
Az élelmiszer-alapanyagok megtermelése és beszerzése
gált háztartási cselédként a városban. A nagyleány elment Bukarestbe szolgálni, s amikor onnan hazajött, abból lett az igazi háziasszony. Drága édesanyám nem szobalány volt, hanem inkább felszolgáló, étkeknél és kávénál. Ha éjszaka szórakoztak az urak, kártyáztak, akkor is a hig tojást s a kávét nekik éjfélkor vagy bármikor kérték, azt vinni kellett. Ez volt az ébrenlét - azt is meg kellett tanulni... Fiam, fiam, mindig mondták, hogy Verona ötperces tojást főzzön, s hogy a kávénak hogy legyen a habja — emlékezett Mátyás Ágoston édesanyja cselédsorára. A tehetős parasztcsaládokban már előfordult szakácskönyv is az 1920-30-as években. Ebben az időben kedvelt volt a Biri néni szakácskönyve, mert falusiason, azaz a mindennapi igények szerint lehetett főzni a könyvben olvasható receptek segítségével, melyek az erdélyi konyha remekeit népszerűsítették.2 Ozsdola népe többségében magyar, de a kisebbségben lévő románság is jól beszéli a magyar nyelvet. A vegyes házasságokban mindkét nyelvet egyaránt használják, s átveszik egymás ételeit, étkezési szokásait is. A románok a jellegzetes magyar ételeket magyarul nevezik meg, s a román ételek nevét sem magyarosították az átvételkor. Borbáth Mária (született Krivóc Mária) román származású asszony, aki eredetileg ortodox keresztény vallású volt, de átszállt az ura után a katolikus templomba, ugyanazokat az ételeket főzi, mint a magyarok, s a román ételek közül csak az új keletűeket ismeri: a csorbát, a vinettét és a zakuszkát. Boros Mária (született Prezs- merján Mária), román származású, ortodox keresztény vallású asszony még fel tudta eleveníteni gyermekkora román ünnepi ételeit, de a vallás által előírt böjtöket és egyéb étkezési szokásokat már nem tartja. A román Szecseleán Dumitra és felesége, Szecseleán Virág (született Balázs Virág) sem tartják a böjtöt, családjukban egyetlen egy idős asszony akad, aki pontosan megtartja az ortodox keresztény vallás étkezési előírásait. A hagyományos paraszti táplálkozási szokások ma már többnyire az idős generációk körében élnek, a középkorú és fiatal háziasszonyok konyhájában már sok mindent befogadnak a magyar, a román és a nemzetközi gasztronómia kínálatából. AZ ÉLELMISZER-ALAPANYAGOK MEGTERMELÉSE ÉS BESZERZÉSE A XX. század első felében az önellátásra törekvő parasztgazdaságok s a paraszti gazdasággal napjainkban is rendelkező családok igyekeznek megtermelni a növényi és állati eredetű élelmiszer-alapanyagokat egyaránt, s a megfelelő tárolással és tartósítással biztosítani az éves szükségletet. A helyi természeti adottságok azonban nem kedveznek az egyik legfontosabb termény, a búza termesztésének. így a XX. század közepéig többnyire rozskenyeret fogyasztott a falu népe, a búzalisztet csak az ünnepi kalácssütéshez tartogatták, illetve a búzát vásárban vették meg azok, akik megtehették. Az ozsdolaiak gyalog vagy szekérrel jártak Kézdivásárhelyre a csütörtöki piacnapokon, illetve a sokadalomba, azaz az őszi vásárba. Aki gyalogolni kényszerült, legfeljebb 4-5 kg terhet cipelhetett magával, de az is gyakori volt, hogy 4-5 ember összetársult, s fizettek annak, akinek volt lova. Amit nem kaptak meg Kézdin, azért elmentek messzebbre is. Például az 193CMK)-es években a dióért és a szilváért a Regátba mentek, s ugyancsak gyakran jártak Kovásznára is a legkülönfélébb áru2 BIRI NÉNI SZAKÁCSKÖNYVE 1924 8
