Kerekes Ibolya: A csíki cserge - Libelli Transsilvanici 5. (Kecskemét, 2008)
Tépés, fésülés
jút, s a jobb kézben tartott másik deszkával többször végighúzogatták.21 Az alsó és felső rész fogazatát ellentétes dőlésszögűre állították be a szász mesterek, ezért a gyapjút szép szálasra lehetett vele húzni. Mivel időt, türelmet igénylő, haladatlan, sok szállongó szösszel járó munka volt, a gyapjúfeldolgozásnak ez a fázisa viszonylag gyorsan kikerült a házból. Erre szakosodott fűsülőbe vitték a gyapjút, még ha fizetni is kellett érte. A gépi fésülés jóval gyorsabban ment (egy óra alatt kb. 8-10 kg gyapjút tudtak földolgozni), s az otthon, kézzel fűsültné 1 finomabb, lazább szerkezetű, egyenletes minőséget eredményezett. Az előkészített gyapjút a fésülőműhelyben előbb a tépetőbe tették, amelynek alsó és felső részén ellentétesen hajlított, farkasfogszerűen elvékonyodó acéltüskéi még jobban fellazították a szálakat. Innen vitték át a gyapjút a patak vizével vagy motorral hajtott fésülőgép asztalara. A gép hengereit borító, hengerenként egyre finomodó apró tüskék lággyá, egyenletes paplanná kártolták a gyapjút.22 Az utolsó hengerről lekerülő „gyapjúpaplant” a gép kezelője azonnal guzsalynyi egységekbe, félkilós, kilós bundákba tépte, feltekerte, s így került vissza az otthonról hozott zsákokba. A gép tulajdonosa a gyapjú súlya alapján határozta meg a fésülés árát. Ezt elsődlegesen pénzben kellett leróni, de egy részét gyapjúval is meg lehetett váltani.23 Az alcsíkiak a XX. század közepén többnyire Csatószegre Lukács Józsefékhez, Sas Istvánhoz, Bors Ferenchez,24 Csíkszentimrére Holló Istvánná Tánczos Pannihoz, Csíkszentmártonba Csiszér Endréhez jártak fűsültetni. Hébe-hóba a kászoni Jakab- falvára, Kászonaltízbe, valamint a felcsíki Karcfalvára is elmentek. A felcsíkiak főleg Karcfalvára, Csíkmadarasra jártak, de több faluban is működött kisebb fűsülő. Csíkszentdomokoson például „nagybajuszú” Kurkó Mihálynak volt ismert, sokak által kedvelt fűsülője. A Gyimesekbe is átjártak, mert ott több vízi fésülő működött, így hamarabb sorra kerültek. Az 1960-as évek elejétől kezdődően lassan eltűntek Csíkból a családi vállalkozásban működtetett fésülök, szerepüket a háziipari szövetkezetek fésülőgépei vették át.25 A Romániában, 1989-ben bekövetkezett politikai változások a gazdaság átalakulását is magukkal hozták. Ennek eredményeként a háziipari szövetkezetek jobbára fölszámolódtak, felszerelésüket - jó esetben - magánvállalkozók vásárolták meg. Tudomásom szerint ma Csíkban egyetlen jelentősebb fésülő működik: Karcfalván, a Mózes család gyapjúmanufaktúrájának részeként. 21 Voltak olyanok is, akik a mosópadra kötötték rá a fésülő egyik részét. 22 GÁSPÁR Gyula 1939. 660.; MÁRTON Béla 1995. 122-125. Laczkó József gyergyószentmiklósi műhelyében 2007 nyarán magam is láthattam működés közben egy 1944-ben, a brassói SIL gépgyárban készült fésülögépet. 23 Általában a gyapjú súlyának 10-20 százalékát hagyták ott vámba. A fésülő tulajdonosa ezt a gyapjút legtöbbször eladta olyanoknak, akiknek a szükségesnél kevesebb gyapjújuk volt. Volt olyan füsülős is, aki a vámba elvett gyapjú jó részét kötőfonalnak dolgozta fel. A környékbeli asszonyok a XX-XXI. század fordulójáig tőle vásárolták a szetternek való fonalat. Vö. MÁRTON Béla 1995. 24 Mindhárman vízimolnárok voltak, s a malompatak vízét használták fel a gyapjúfésülö és a ványoló működtetésére is. 25 Az adatközlők Csíkmadaras, Csíkszentdomokos, Karcfalva szövetkezeteit említették, de Gyergyósala- másra és Gyergyószentmiklósra is hivatkoztak. Ha csak mutatóba is, de a szocializmus évtizedeiben is maradt magánvállalkozásban működtetett fésülő. A már említett csíkszentimrei füsülö például 2006-ban fejezte be végleg a munkát. 11
