Bárth János: Erdély római katolikusai a XVIII. század közepén - Libelli Transsilvanici 4. (Kecskemét, 2008)
Bevezető - Források, forráskritikai megjegyzések
látunk a lajstromban, amelyeknek magyar népessége és római katolikus egyháza a XX. század végére elenyészett, egyháztörténeti emlékké vált. A Parochia rovatban felsorolt helységneveket látva az olvasó először gyanútlanul arra gondolhat, hogy íme a következő rovatok mily sok adatot tartalmaznak az első rovatban szerepeltetett helységekről. Ez azonban nem így, illetve nem mindig így van. A statisztikai jellegű adatok, pl. a katolikus népességre vonatkozó számok nem az első rovatban jelzett helységekre, hanem a legtöbbször helységnevekkel jelzett plébániákra vonatkoznak. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a Parochia rovat nevei helységnévi formájuk ellenére nem valóságos városnevek, falunevek, hanem legtöbbször helységnévi formát öltött plébánianevek. Előfordul, hogy a helységnév toldalékkal képez plébánianevet. Ilyen pl. a Gyergyószentmiklós Armenorum és a Gyergyószentmiklós Hungarórum plébánianév. Bizonyos plébánianevek hagyományosan patrocinium-alakot mutatnak, úgy, hogy közben a patrocinium-név nem vált tényleges helységnévvé. Erre kiváló példa a Nagyboldogasszony vagy a Kisboldogasszony plébánianév, „megyenév”. A lényeg az, hogy a Parochia rovatba írt helységnévi jellegű plébánianév és a hasonló írásképű helységnév közé, a következő rovatokba írt adatok tekintetében, legtöbb esetben nem tehető egyenlőségjel. Más szóval, az összeírás adatai leginkább nem a helységnév mögött meghúzódó falura, kommunitásra, hanem a helységnévvel jelzett plébániára vonatkoznak. A kettő között jelentős volt a különbség. Néhány példa. Az udvarhelyszéki Szentlélek plébániához beírt 1158 katolikus lakos nem csak Szentlélek faluban élt, hanem Malomfalván és Bogárfalván is, mivel Szentlélek Malomfalvával és (az összeírásban nem említett, templomtalan) Bogárfalvával alkotott közös „megyét”. Az összeírásból tehát nem tudjuk meg sem Szentlélek, sem Malomfalva, sem Bogárfalva népességszámát, de megismerhetjük a három falut összefogó Szentlélek plébánia összes híveinek lélekszámát. A vegyes nemzetiségű és vegyes vallású tájakon a ritkán előforduló katolikus magyar plébániák területébe néha tucatszám számítottak be görögkeleti, evangélikus, református, unitárius falvakat, amelyek elvileg a plébánia filiáinak számítottak. A bennük esetleg szórványosan előforduló 1-2-5-10 magyar személy lelki gondozását a plébánia székhelyén élő plébános végezte. Ezek a szórványosan élő magyarok, illetve katolikusok, ha kevesen is voltak, összességükben befolyásolták plébániájuk lélekszámának alakulását. Például a Kolozs megyei Katona néven emlegetett plébánia 137 katolikus híve nem csak Katona faluban lakott, hanem abban a 11 további helységben, amelyet a plébániájához számítottak. Többek között Gyeke és Szent Miklós falvakban, ahol kápolnájuk is létezett. A Küküllő megyei Kerelőszentpál plébánia 235 híve nem csak Kerelőszentpál faluban élt, hanem a plébániához besorolt 12 más településen is, például Kerelő és Radnóth helységekben, ahol katolikus templom vagy kápolna is használatban volt ekkortájt. Az összeírásokban szereplő lélekszámok legtöbbször a színmagyar és a színkatolikus területeken sem egy helység népére vonatkoztak. Különösen így volt ez Csíkban, ahol a plébániák, „megyék” többségét akkortájt több falu alkotta. Csíkszentgyörgy plébánia 1702 fős népessége Szentgyörgy falu három tízese és Bánkfalva helység öt tízese között oszlott meg. Vagyis az 1702 lakos két kommunitás népét jelentette, mivel a két község egy megyét alkotott „Nemes Szent György Megyéje” néven. Csíkszentmiklós plébánia 1290 fős népességi adatából sem tudjuk meg, hogy hányán laktak Szentmiklós faluban, mivel a feltüntetett népességszám a „Nemes Szent Miklós Megyéjét” alkotó Szentmiklós, Szépvíz, Borzsova falvak együttes katolikusságára vonatkozott. 7
