Bárth János: Erdély római katolikusai a XVIII. század közepén - Libelli Transsilvanici 4. (Kecskemét, 2008)
Bevezető - Források, forráskritikai megjegyzések
1753-ból két dokumentum is őrzi az erdélyi egyházmegye papjainak jegyzékét. Az egyik összeírás, amely valószínűleg a korábbi, 1753. augusztus 14-én készült.6 A másik összeírás nem tartalmaz közelebbi datálást az 1753-as évszámnál. Valószínűleg 1753 végén készült, mert tartalmazza az 1753 augusztusának közepe után végrehajtott változtatásokat.7 Mindkét összeírás közigazgatási egységek: vármegyék, székek szerint haladva veszi számba a katolikusok által lakott településeket. Feltünteti, hogy a településen ki a plébános, illetve melyik szerzetesrend teljesít szolgálatot. A vármegyéken, székeken belül először sorakoznak azok a helységek, ahol világi pap működik, utána következnek azok a települések, amelyeken szerzetesek látják el a lelki gondozás feladatát. A korábbi összeírás rendezettebb, tisztázottabb, a későbbi kuszább, betoldásokkal tarkí- tottabb. A második összeírás készítője a lapok jobb szélén megpróbálta feltüntetni a papok jövedelmét is. Emiatt eleve zsúfoltabb összképet kapott a dokumentum. Ráadásul valaki nem találta jónak a feltüntetett számokat, és Marosszék, Udvarhelyszék, Csíkszék, Gyergyószék esetében új számokat írt az eredeti számoszlop belső oldalára. Az új számok alig hasonlítanak a régiekhez. Ráadásul az is bizonytalan, hogy mikor, vagyis 1753-ban kerültek-e oda az új számok. Mindebből következik, hogy feldolgozásom során a jövedelmekre vonatkozó számokkal nem foglalkoztam. A két összeírás között az a legfontosabb különbség, hogy a későbbi lajstrom tartalmaz egy olyan bevezető és záró kimutatást, amely hiányzik az első számbavételből. A bevezető adatok az erdélyi püspöki egyházmegye „vezetőségére” vonatkoznak: a püspök és a kanonokok neveit, titulusait, jövedelmeit tartalmazzák. A záró adatsor a papnövendékeket örökíti meg: először a Nagyszombatban tanuló erdélyieket, majd a Kolozsváron nevelkedőket. Utóbbiak bizonyára a jezsuita Akadémia és a mellette működő szeminárium papi pályára készülő hallgatói voltak.8 A két összeírás összevetése jól tükrözi, hogy 1753 második felében több jeles plébánia keletkezett Erdélyben. Az 1753 végén készült lajstromban már plébániaként szerepelt a korábbi lajstromból még hiányzó Csíkszereda, Csíkszentdomokos, valamint az udvarhelyszéki Oroszhegy és Karácsonyfalva. Az 1753. évi jegyzékek az erdélyi püspökség papjairól 6 GYÉL. PHI. 54/1753. - Ezúton köszönöm Csala Rita érseki levéltárosnak, hogy gyulafehérvári kutatásaim idején a megtalált levéltári iratok fénymásolásában segítségemre volt. 7 GYÉL. PHI. 152/1753. - Az összeírást Bernád (Csala) Rita és Pénzes Lóránt 2008-ban, digitális úton bocsátotta rendelkezésemre. Segítségüket ezúton köszönöm. 8 A kolozsvári filozófiai és teológiai képzésről: MARTON József 1993. 80-81. 9
