Bárth János: Erdély római katolikusai a XVIII. század közepén - Libelli Transsilvanici 4. (Kecskemét, 2008)
Bevezető - Források, forráskritikai megjegyzések
Természetesen a fenti „szabályok” alól van néhány kivétel. Feltételezhető, hogy a nagyobb „megyéből” nemrégiben kivált Farkaslaka2 és Csíkmadaras plébánia híveként feltüntetett népesség Farkaslaka és Csíkmadaras falvak tényleges lakosságát jelentette. Hasonlóképpen „egyhelységes megyék” voltak a gyergyai falvak: Alfalu, Újfalu, Tekerőpatak, Ditró, Remete és a többiek, amelyeknek tényleges népességszáma megegyezett a helységnév által meghatározott plébánia lélekszámával. A plébánia filiáira vonatkozó rovat hasznos adatokat tartalmazhatna, ha név szerint felsorolták volna a filiákat, miként azt a XIX. századi schematismusokban tették. A felsorolás azonban 1761-ben és 1762-ben elmaradt. Helyette legjobb esetben egy szám került a rovatba. Néhány helységnél azonban megjegyezték, hogy a vármegye középső, felső, alsó része a fíliájának számít. Következésképp, a filiákra vonatkozó számok összesítése keveset mond a valóságról. Annál is inkább így van ez, mert a filia fogalmát az erdélyi egyházmegyében a XVIII—XX-ban fölöttébb rapszódikusan értelmezték. Külön tanulmányban kellene elemezni a filia-fogalom abszurditásait. Történeti értelemben különösen az okoz gondot, hogy léteztek Erdélyben a több falut magukba foglaló egyházszervezeti alegységek, a „megyék”, de nem alakult ki terminológia a „megyét” alkotó falukra.3 Az kétségtelen, hogy a „megye” részeinek számító társfalvak egyházi értelemben egyenrangúak voltak. Egyiket sem lehetett a másik filiájának tekinteni, annak ellenére, hogy ezt némely Schematismus megtette.4 5 Az Acatholici rovat elvileg tartalmazza a plébániák területén élő nem katolikus felekezetek nevét és lélekszámút. Gyakorlatilag azonban legtöbbször csak a más felekezet neve, vagyis a református (kálvinista), lutheránus (evangélikus), arianus (unitárius), schismatikus (görögkeleti) kifejezés került be a rovatba. A lélekszámok megállapításába beletört az összeíró bicskája. Időnként számadatok is szerepelnek a felekezetek neve után. Ezek a számok azonban jobbára csak becsültek. Nagyobb bajuk, hogy hiányosak. Az összeírás egy-egy pontosabb részét olyan plébániák adatai követik, amelyek acatolikusairól az összeíró csak megjegyezte, hogy sokan vannak, számuk megállapíthatatlan stb. Ezáltal a meglévő számok is veszítenek jelentőségükből. Annál is inkább, mert ezek sem egy-egy helységre vonatkoznak. A plébániák pedig vegyes vallású tájakon akár fél vármegyényi területre is kiterjedhettek. Az Acatholici rovat tehát nem használható arra, amire a kutató szeretné. Tulajdonképpen azt illusztrálja, hogy bizonyos tájakon a katolikusok mely vallások követőivel éltek együtt, illetve bizonyos tájakon pl. Csíkban, Gyergyóban mennyire kizárólagos felekezetnek számított a római katolikus. Érdeme még a rovatnak, hogy megjelenít ritka, különleges, kis vallási csoportokat, pl. az anabaptistákat Alvincen, a zsidókat Gyulafehérváron, a socinianusokat3 Bözödújfaluban. Az utolsó rovatban feltüntetett plébániai jövedelmek elsősorban az egymáshoz viszonyított arányok tekintetében figyelemre méltók. 2 Az erdélyi egyházmegye régi és újabb Schematismusai 1762-re teszik Farkaslaka plébánia kiválását „Szentlélek megyéjéből”. (SCHEMATISMUS 1834., 133., 1903. 203.). Figyelemre méltó, hogy az 1761. évi összeírás már önálló plébániaként szerepeltette Farkaslakát. 3 Figyelemre méltó a pedagógia-történész Mészáros István terminológiai törekvése, amely a „plébániás falu” és a „filiafalu” fogalmának használatában ölt testet (MÉSZÁROS István 1981. 280-286 ). Rendszerébe még be kellene illeszteni „a plébánia területét közösen alkotó megyés falu” fogalmát is. Utóbbi rövid, találó terminológiája még megfogalmazásra vár. Talán a „megyés társfalu” kifejezés felelne meg legjobban erre a célra. 4 SCHEMATISMUS 1874. 73-86. 5 A lengyelországi socinianizmus erdélyi kapcsolataira: GÁL Kelemen 1935.1. 62-63. 8
