Bárth János: Erdély római katolikusai a XVIII. század közepén - Libelli Transsilvanici 4. (Kecskemét, 2008)
Bevezető - Források, forráskritikai megjegyzések
BEVEZETŐ Magyarországon a római katolikus püspökségek a XVIII. század utolsó negyedében és a XIX. század elején jelentették meg első Schematismusaikat. A kezdetben Calendarium-nak, utóbb Schematismus-nak nevezett könyvek, főleg a XIX. század elejétől, rengeteg nevet, történeti és statisztikai adatot közöltek az egyházmegyék településeiről, népességéről, templomairól, iskoláiról. Következésképp, a „schematismusok korában”, elsősorban a XIX. század rendszeres népszámlálások előtti időszakában viszonylag könnyen tájékozódhat a kutató az egyházmegyék papjairól, plébániáiról, népességéről. Sokkal nehezebb a kutató helyzete, ha a „schematismusok előtti idők” egyházi viszonyait, vallási és kulturális élettel kapcsolatos statisztikai adatait próbálja megismerni. Ezért örvendetes, ha olyan adatsorokra lelünk, amelyek felvillantják egy teljes egyházmegye „schematismusok előtti”, XVIII. század közepi templomait, papjait, egyházi intézményeit, katolikus népességét, mégpedig főesperességek és plébániák szerinti megközelítésben. Alábbiakban olyan forrásokat mutatok be, illetve olyan források adatait használom föl a XVIII. század közepéről, amelyek képet adnak a sok vihart átélt erdélyi római katolikus püspökség plébániáiról, papjairól, iskoláiról, az erdélyi katolikus népesség számáról, összetételéről, népmozgalmi sajátosságairól. FORRÁSOK, FORRÁSKR1TIKAI MEGJEGYZÉSEK Az 1761. és 1762. évi táblázatos összeírások Közleményem forrásainak sorában központi helyet foglal el a Gyulafehérvári Érseki Levéltár két táblázatos egyházmegyei összeírása. Az egyik 1761-ben, a másik 1762-ben készült.1 A hatalmas táblázatok összeállítója bizonyára a Püspöki Hivatal mindennapi adminisztrációs egyházkormányzati igényeit igyekezett kiszolgálni. A dokumentumokat olvasva a kutatónak olyan érzete támadhat, hogy az adatok összegyűjtője, rendezője a még nem létező egyházmegyei schematismust próbálta helyettesíteni. Mindkét összeírás főesperességek szerint csoportosítja azokat az erdélyi városokat, falvakat, amelyeknek számottevő római katolikus lakossága volt, amelyekben plébános működött, vagy ahol szerzetesek végeztek lelkészi szolgálatot a XVIII. század közepén. Az 1761. évi kimutatás készítője az egyes főesperességek áttekintése után megpróbálta a főesperességre ¥ vonatkozó adatokat összesíteni, de a táblázatsor legvégén nem vállalkozott a „summa summárum” számadatainak leírására. Az 1762. évi kimutatás készítője az alcsíki táblázat kivételével meg sem kísérelte a distriktusok adatainak összesítését, ellenben az összeírás végén, külön lapon, kissé hevenyészve papírra vetett az egész egyházmegyére vonatkoztatva néhány összesített számadatot. Az erdélyi római katolikus főesperességek határai a XVIII-XX. században többször is változtak. Bizonyos főesperességek egyesültek. Más főesperességek kiváltak a meglévőkből. Az 1761-1762. évi összeírások természetesen a saját koruk kerületi beosztását tükrözik. Ugyanez vonatkozik a főesperességek megnevezésére is. 1 GYÉL. PHI. 77/1761, (15. doboz), 124/1762, (17. doboz). 5
