Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Gazdálkodás az egyházközség földjein
Búza: aratás, cséplés, rostálás, értékesítés A „megye búzáját” minden esztendőben más földterületen termesztették a berekeresztúriak. 1865-ben a hereiekkel közösen művelt földön, a Csere oldalon 60 kalongya, 1866-ban a Verőfű alatt 27, az Aranyos oldalba 18, az Egresbe 21, tehát összesen 66 kalongya, 1869-ben pedig az Eperjes alatt 72 kalongya búzája termett a megyének.274 Az egyházi földeken megtermelt búza betakarítása, az aratás a megye tagjainak volt a feladata. Az aratók számára a kenyeret és a pálinkát az egyházközség biztosítta. Az 1873. évi aratáson 112 arató jelent meg, akiket a megye másfél véka gabonából sült kenyérrel és 7 kupa pálinkával látott el.275 1875-ben „ a ’ megye búzája a ’ két egyesült megye tagjai által le arattatván lett 72. kalongya és 18 kéve mikor is a’ megye tagjai élelmére elhasználtatott egy véka és 10 kupa búza és 10 kupa törökbuzábol sült kenyér és nyoltz kupa pálinka kupájai 33 xrért véve. ” 276 Ahogy a magyar ember a boritalnak hódol nagyobb alázattal, úgy a székely népről elmondható, hogy inkább pálinkaivó. Amint a forrásokból kitűnik, a berekeresztúri eklézsia tagjai is, ha csak alkalmuk adódott, nem vetették meg a lélekerősítő italt. Nem volt olyan munkavégzés, amely előtt/alatt ne fogyasztottak volna el az egyháztagok, a megfogadott mesteremberek kisebb-nagyobb mennyiségű pálinkát. Olyannyira, hogy 1879. május 22-én a presbiteri jegyzőkönyvbe már azt írták: „ Meghatároztatik hogy a' megy ebír ák a’ rendetlen pálinka elfetséreléstől szőnnyenek meg tsakis az aratásra szántásra törökbuza kapálásra megjelenő megye dolgossainak személy szerént egy egy portzio pálinkánál többet ne vegyenek mivel több a’ számadások rendén fel nem vétetik. " 277 Aki nem jelent meg az aratáson azokat a megye megbüntette. Az 1867. évi aratásnál 9 ilyen személy hanyagságáért 10 krajcár pénzbüntetést kapott és az elmaradt napszám „megye dolgába le tételére ítéltettek”,278 Az eladandó termények értékesítési árát mindig a presbitérium szabta meg. 1862 őszén a legjobb minőségű búzát, a „búza elejét” 1 osztrák forintban, a „hadarás alj”-at279 6 7 osztrák krajcárban, a „rostalj”-at pedig 50 osztrák krajcárban állapította meg.280 Alkalomadtán ezt a templomban hirdették ki, és sürgönyözték, hogy „ akiknek szükségük lesz vegyenek a ’ következő szeredéig mert akkor vásárba fog vitetni. " 281 Termesztett növények 274 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 23. p., 1865. július 26.; BEKEP1. PJ. 1856-1892. 26. p„ 1866. július 20.; BEKEP1. PJ. 1856-1892. 41. p„ 1869. július 10. 275 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 59. p„ 1873. július 24. 276 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 69. p„ 1875. július 27. 277 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 91. p. 278 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 31. p., 1868. január 25. 279 Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerint a hadarás alja a kicsépelt búza másodja. SZT IV. 1984. 874. 2811 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 10. p., 1862. szeptember 4. 281 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 9. p., 1862. május 17. 58
