Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
Kutatás, források, lehetőségek, módszerek
Kutatás, források, lehetőségek, módszerek 1995. október 8. és október 11-e között, egy torockói néprajzi találkozót követően négy napig Korondon tartózkodtam. István Lajos néprajzi gyűjtő vendégszeretetét élveztem. Tanulmányoztam a köröndi római katolikus plébánia iratait. Ferenczi Sándor köröndi plébános segítő igyekezete révén megismerkedhettem az általa ellátott atyhai plébánia legfontosabb irataival is. 1995 őszi plébániai kutatásaim idején hallgatván István Lajos gazdagon áradó, ízes nyelvezetű székely történeteit, szó került a hajdani köröndi közbirtokosságról is. István Lajos nem tartotta valószínűtlennek, hogy az 1949-ben hatalmi döntéssel megszűntetett közbirtokosság iratainak, jegyzőkönyveinek egy része valamelyik köröndi házban lappang. Élénk érdeklődésemre megígérte, hogy hazautazásom után finoman tájékozódni fog a faluban a régi közbirtokossági vezetők leszármazottainál. Telt-múlt az idő, és egyszer üzenetet kaptam Korondról: valóban léteznek közbirtokossági iratok a faluban, az utolsó köröndi közbirtokossági elnök fiának házában. Van mód a tanulmányozásukra. Jöjjek minél előbb. 1997 első napjaiban Kecelről felhívott telefonon Bodor Géza barátom, a muzeológusból lett borkereskedő. Elmondta, hogy január 10-én síelés címén a Hargita tájára utazik, ahol január 18-áig marad. Felajánlotta, hogy tartsak vele. Bár erdélyi utazásaim során az időjárási viszontagságoktól félve, januárban még soha nem keltem útra, rövidesen megállapodtunk, hogy az útba eső Korondig elvisz, illetve kirándulása végén Korondról hazahoz Kecskemétre. A hótól, fagytól, fergetegtől való félelmemet legyőzte a közbirtokossági iratok iránti érdeklődésem. 1997. január 10-én már erőst sötétedett, amikor megérkeztem a sóvidéki fazekasfaluba, Korondra. István Lajos házában szálltam meg. Az estét bizonyára jól el- tölthettem volna házigazdám anekdotáinak hallgatásával, de én türelmetlenül arra sarkalltam, hogy ne várjunk másnapig, még azon az estén keressük meg a közbirtokossági iratokat. Elindultunk és végigbandukoltunk a sötét falun. Végül bementünk Venczel György házába, ahol a gazda kérésünkre, a padlásról lehozott egy zsákot, amely régi írásokat rejtett. A felfedezés izgalmával cipeltem a kölcsön kapott zsákot István Lajos házába, ahol végre kiderült, hogy milyen iratokat olvasgathatok a következő napokban. A zsák sok kusza, gyűrött, jószerével érdektelen nyugta-féle társaságában a következő megviselt, de fölöttébb értékes, kézzel teleírt, protokollum-szerű köteteket tartalmazta: A köröndi közbirtokosság jegyzőkönyvei (1904—1919) A köröndi közbirtokosság jegyzőkönyvei (1919-1926) A köröndi közbirtokosság jegyzőkönyvei (1926-1940) A köröndi közbirtokosság utalványozási jegyzőkönyve (1906-1907) A harmadik jegyzőkönyv második fele fölöttébb rongált állapotban élte meg a XX. század végét. Ennek következtében a benne lévő bejegyzéseket csak 1933-ig tanulmányoztam. Erre utal tanulmányom címében a „három évtized” kifejezés. Az első jegyzőkönyv és az ún. utalványozási jegyzőkönyv számomra fontos adatait István Lajos fűtött fölső konyhájában üldögélve napokon át kézzel jegyzeteltem. A második és a harmadik jegyzőkönyv tartalmáról mutatókat készítettem. 5
