Bárth János: A köröndi közbirtokosság három évtizede 1904-1933 - Libelli Transsilvanici 1. (Kecskemét, 2006)
A határ rendje
1905. április 5-én a birtokossági tanács ülésén a közbirtokossági elnök bejelentette, hogy egyesek minden hír nélkül elkezdték szedni a törökbúzát. A tanács tagjai felszólították a határfelügyelőt, hogy írja össze azokat, akik ilyen önkényes lépésre szánták el magukat és az elnök alkalmazzon ellenük szankciókat. A birtokossági tanács úgy határozott, hogy.....a törökbúza szedését betiltja és annak szedését október 2-ára halasztja el, akkor a szedés megkezdődhetik". Két hét állt a kukoricaszedők rendelkezésére munkájuk elvégzéséhez, mivel a tanács határozata értelmében a tavaszhatár október 15-én szabadult bé. 1905. április 5-én a birtokossági tanács szigorú határozatot hozott a nyomási határban végrehajtott újabb kertelések sorsáról. Arra kötelezte az új kertelések tulajdonosait, hogy kertjeiket a nyomáshatárban nyolc napon belül húzzák le. Aki a megjelölt időpontig nem távolítja el kerítését, számolhat azzal, hogy a közbirtokossági elnök feljelenti a szolgabírói hivatalban. A nyomáson való kertek kérdésére az 1905. május 26-án tartott birtokossági gyűlésen is visszatértek. A gyűlés jegyzőkönyve alapján gyanítható, hogy az illegális kerítések szaporodása összefüggött a határbeli tanyák7 számának növekedésével. A helyzetet komplikálja, hogy Korondon ismeretlen időpontban, ismeretlen agrárhistóriai okok miatt, talán már a hegyi tanyák létezése után, valószínűleg a szűkös alsó határ pótlására a felső határ egy részét is bevonták a nyomásos gazdálkodás rendjébe,8 így természetes, hogy az erősen tanyásodon pálpatakai és fenyőkúti területek hegyi lakossága a XIX-XX. század fordulóján többször összeütközésbe került a nyomáshatár védelmezőivel. A fentebb említett 1905. évi határozat is részben az ő érdekeiket sértette. A birtokossági tanács azt szerette volna elérni, ha a Köröndi hegy tanyai gazdái csak házukat és udvarterüket vennék körbe kerítéssel, a tanyájukhoz tartozó földeket nem, hogy a határ bészaba- dulása után a marhák szabadon járhassanak a tanyák közt húzódó szántóföldeken, kaszálókon. A 1900-as évek elejétől az 1930-as évekig a köröndi határ rendjére a közbirtokossági tanács által évente választott határfelügyelő és öt határpásztor vigyázott. A hivatalos szóhasználat határfelügyelőjét a napi beszédben inkább határbírónak nevezték. A határfelügyelő és a határpásztorok a közbirtokosság alkalmazottjainak számítottak. Legtöbbször több jelentkező közül titkos szavazással dőlt el, hogy kik tölthetik be ezeket a tisztségeket. Úgy látszik, a XX. századi közbirtokossági határpász- torlás elsősorban abban különbözött a korábbi faluközösségi határpásztorlástól, hogy a határ őreit fogadott alkalmazottnak tekintették, míg korábban a faluközösség tagjai szerre, vagyis lakóhelyük szerint sorban haladva viselték a nehéz határpásztori funkciót.9 A határfelügyelőt és a határpásztorokat megválasztó birtokossági ülések (1904. december 28., 1905. december 28., 1907. december 30., 1923. január 21., 1924. no7 BÁRTH János 1997. 214-216. 8 Köröndi róm. kát. plébániai irattára. Plébániai iratok. II. dosszié. (1860-1862). 1860. márc. 1-jén írta Fábián József köröndi megyebíró a köröndi megye jövedelmeit felsorolva: „A Fenyőkút nevű kaszálóból évenként körülbelül bejő 100 Ft. De minthogy minden második évben nyomásba esik, évi jövedelmét lehet tenni csak 50 forintra". 9 Vö.: IMREH István 1983. 232. 17
